...

Tegnap este elkezdtem olvasni 1 konyvet amit egy anyuka irt meg az autista kislanyaval valo elmenyeirol, hogyan vette eszre, milyen szorongasokon es probakon ment, mentek at mikor megtudtak a diagnozist. Nagyon de nagyon nagy hatassal van ram... szinte mar folytogat ezert irom meg, osztom meg veletek. Az elso tunetek amelyeket eszleltek a kislanynal olyanok voltak mint peldaul beszelt nagyon keveset 1eves koraban majd teljesen eltunk a komunikacio, nem beszelt. Ez meg elvisleheto de nem volt szemkontaktus, feltunoen elvolt magaval. Eljatszott egesz nap a szonyegel vagy 1 jatekkal. Kesobb ahogy novogetett beult a sarokba egesz nap, vagy az agy ala maszott es az agy rugoival volt el egesz nap. Egy szo mint 100 kegyetlen egy diagnozis az autizmus(es meg csak a konyv elejen vagyok).
Ma rakerdeztem a messengeren valakire h miert irta ki a messen hogy "happy day" azt valaszolta hogy csak egyszeruen boldog mert a kisfia naprol napra fejlodik. Belemhasitott, es oszinte "hala az URnak"-ot tudtam irni. Hala van a szivemben hogy a gyerekek naprol napra fejlodnek, tanulnak meg uj dolgokat es alkalmazzak azokat.
Csoportos alkalmakon hetkozben mikor a gyerekekkel foglalkozom sokx zugolodok hogy milyen rosszak a gyerekek, milyen zajosak... de inkabb ilyenek legyenek mint sem hogy az emlitett tuneteket eszleljem naluk.
Azert is irom meg inkabb itt mert ha esetleg elkezdenem ezeket a dolgokat meselni -gyakran tapasztaltam- esetleg untatnam az illetot ami engem elbatortalanit. Igy hat aki akarja elolvassa bejegyzesemet.
Nezegetve hugom picikori kepeit kimondhatatlan hala tolti el szivemet viszaemlekezve mennyit nyaggatott neha tulsagosan is ertelmes kerdeseivel, vagy mikor leult mellenk hogy megtanuljon o is irni pedig meg alig 3 eveske volt...