:-<

Ma sokmindent csináltam nővéremmel együtt, és közben egész nap az járt a fejemben hogy ez a Szilvia hogy járt és hogy most nővérem is elmegy és jo lehet nem ez fogja fenyegetni de sose lehet tudni... hátborzongató már csak a gondolat is... hazudnék ha azt mondanám hogy nem félek... igenis félek de a zsoltárok 62:2 ben akarom megtalálni nyugalmamat... de olyan nehéz:(((((((( és csak azert imadkozom hogy epsegben odaérjen angliába és ne történjen semmi de semmi baj... és könnyek között de kimondom hogy Isten adta, hát tegyen amit jónak lát, nem én szabok határokat...