Mivel nagytesonk elmegy maardunk 2. Én lévén a középső most legnagyobb leszek...nagyon nehéz átvenni a legnagyobb szerepét... mert nem ugy nőttem fel...mert mostmár a kistesó az én példámat követi...
Csak 1 rövid és ma történt esetet mondok el... én az a fajta vagyok aki a pillanatoknak él és mindent rögtön meg akarok oldani... nem volt ez ma sem másképp... nagyon későn indultunk el rendezni dolgokat ma ezeért nagyon aggódtam hogy mikor lessz meg az ünnepi ebéd - Andi tiszteletére - meg hogy és mikor érünk haza... ido az volt bőven de hát buszjáratokhoz vagyunk kötve ugyanis a Realba kellet még elmennunk és 3öpercet kellet várnunk a buszra ami alatt én folyamatosna azt duruzsoltam nővérem fölében hogy vegyünk taxit nincs olyan messze - a város olyan részén voltunk ami eleg rövid táv lett volna taxira - de nővérem nyugodtan mondta h várjuk a buszt... vartuk es a 3ö percol 15 perc várakozás lett ugyanis hamarabb jott a busz ezzel időt nyertünk és az általunk kiszámított hazaszállító buszt is elértük hála Istennek és mindent időben od atudtam tenni sülni főni...
Hát ennyit a nagytsó nyugodságáról és az én lobbanékonyságomról... tehát van még mit tanulnom de most 1 ideig nincs kitől:((:(( de hiszem és bizom abban h ez a mai eset melyen szívembe vésődik és példa ként fog álni előttem...
óóó, én csak most látom ezt a bejegyzést.
VálaszTörlésnem jelzi ki nekem ez a reader...