Utazás... irány Anglia:)

         Végre vége a vizsga időszaknak, hála Istennek. Szinte el se hiszem, hogy holnap reggel 6-kor repülök.
Most hogy vége a sok vizsgának hiányzik a tanulás :p furcsa  érzés:) bár még van beadandó amit meg kell írni de most kicsit pihengetek még így az út előtt.
     Sok minden történt mióta nem írtam. Mivel nem volt mikor hazamenjek még a családdal találkozni, ezért édesanyám feljött hozzám Pestre szombaton és ma reggel ment haza. Szavakkal el nem tudom mondani mennyire jó volt anyával lenni, találkozni, beszélgetni, megölelni, együtt sírni és nevetni vele :) fantasztikus élmény:) április óta nem találkoztam az otthoniakkal.
      A vizsga időszakot megelőzően nagyon nyomasztottak dolgok, de nem tudtam mi. A hétvégén kiderült minden és érzem, fellélegezhettem:) Megtapasztalhattam a saját életemben - mások életében is tapasztaltam már nem egyszer - hogy akik Isten gyermekeit ha vádolják de lepereg róluk, mert Isten gyermekeit nem vádolhatják csak úgy. Ez történt most velem. Olyan gördülékenyen folytak a dolgok. Volt fájdalmas része is, tudomást szerezni arról, hogy akikről azt hittem az életemben fontos szerepet töltenek be elárulnak, felnagyítják a dolgokat és így adják tovább... annyira fájdalmas volt rájönni a nagy naivságom után, hogy nem minden az aminek látszik, nem minden mosoly, elismerés a valóság  hanem nagyon sok esetben a képmutatás... és újra és újra felteszem a költői kérdést: MIÉRT? a választ talán soha nem fogom megtudni.
De tény, hogy felszabadulva indulok el a hosszú útra, amire tudom, hogy Isten elkísér:)
     Legytek áldottak:) majd még írok Angliából is:)
  Pá pá:)