Ráchel két kislányával lépkedett Sjedlice zsidónegyedének egyik szűk utcácskájában, mikor kozák csapat tűnt fel a közelben.
Az anya észrevette a felé rohanó lovast, és gyors cselekvésre szánta magát, odaugrott leányai és a kozák közé, hogy testével fogja fel a korbácsütéseket a gyermekek elől. A felizgatott ló patája összerugdalta az asszony fejét. A két kislány valahogy hazavonszolta a több sebből vérző anyát, aki teljesen megbénult, és pár heti szenvedés után belehalt agysérülésébe. így lett vége ennek a derék, bátor zsidó asszonynak, aki egész életében egyre törekedett: hogy Istent szolgálja teljes igyekezettel, és otthont, mindennapi kenyeret biztosítson szeretteinek.
A legidősebb lányt Sárának hívták. Ő volt anyja jobbkeze és otthoni helyetesse, míg Ráchel munkába járt, sőt ha anyja beteg volt, dolgozni is elment helyette. Csendes, szerény lényével szenvedélyesen szerette két húgát és fivérét. Gyakorlati érzékű, amolyan "igavonó-típus" volt. Mottel (ez volt Mordochaj beceneve) következett korban utána, aki addigra már letöltötte tanoncidejét a cipőgyárban. Készen állt, hogy kilépjen a világba, és megkeresse a megélhetéshez a szükséges pénzt. Később megnősült, feleségével és gyermekeivel Dél-Amerikába ment, ahova akkoriban sok családos férfi vágyodott, csak kevésnek volt bátorsága és anyagi lehetősége terve megvalósításához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése