Isten mindig jobban tudja mint én...

... mit miért enged meg. Tegnap tudtam meg hogy nem vesznek fel egy munkahelyre mert külföldi diplomám van. Nagyon letört... ugyanis szintén itt Budapesten már egy helyen le vagyok szerződtetve és nem kötöttek bele a külföldi diplomámba. Ez van... Isten tudja nagyon jól miért nem engedte meg hogy itt dolgozhassak, csak akkor abban a percben mikor ez a tény eljutott a tudatomig rettenetesen rosszul esett. Mégis ami nagyon furcsa de jó értelemben furcsa hogy békesség van a szívemben. Minden a maga idejében ki lesz rendelve mert bízom az Úrban. Holnap megye a részmunkaidős munkahelyemre amire már tegnap elkezdtem a felkészülést. Sok gyerek van egyszerre órán ami nagyon megnehezíti a dolgomat de pont ezért kell előre készülnöm. Október 19-én megyek haza:D már alig várom. Vasárnap újra találkozhatok a Bárkásokkal:D A gyülekezetünk neve Bárka Keresztény Gyülekezet és így mondjuk mindig hogy bárkások vagy hogy bárka lakók:D Várom már hogy lássam az új termünket:D Felsorolva a jó dolgokat amik várnak rám eltörpül az első mondatom de tudom hogy az is meg fog oldódni a megfelelő időben. Tegnap is és egész héten szép napok elé nézünk:D Süt a nap de ugyanakkor hideg van, igazi őszi napok:D Dicsőség az Úrnak ezért az időjárásért is. Majd még írok ha lessz miről:) addig is legyetek áldottak:)

Tények!

Mivel itt nem ismerem az embereket az ifibe könnyen értetlenkedve vagy csodálkozva állok a tények előtt. Tegnap volt egy ifi megbeszélésünk konfiról ami februárba lesz. Gondoltam viszek ifire palacsintát. Nagyon örültek neki a fiatalok de nem nagyon ettek belőle, ugyanis volt burgerking menü, ugy hogy megértem őket. Kijelentettem hogy én vissza nem viszem a palacsintát hisz akármikor készíthetek magamnak. Jelezte 1 srác hogy ő szívesen hazavinné. Én akkor este még nem tudtam hogy milyen a családi állapotuk de annyira nem is kutakodtam. Ma mikor említettem uncsimnak a storyt elmondta hogy az édesanyjuk elhagyta őket. Majd megszakadt a szívem mikor erről tudomást szereztem. Az úton hazafelé azon gondolkodtam mivel szolgálhatnék ez a srác és a tesója felé. Van egy lány tesója aki 4 hónappal nagyobb mint én. Egymásra nézünk és nem tudjuk ki mivel küszködik, milyen nehézségei vannak, miket él meg stb, de egy dolog nyilvánvalóvá vált számomra, hogy Isten minden apróságból és gyanútlan dologból ki tudja hozni a legjobbakat. Csak áldani és csodálni tudom az Urat mindenért. Most különösen ezért a megtapasztalásért. Járjatok, járjunk nyitott szemmel. Megéri. Legyetek áldottak az Úrban.

Munka...

Ma is voltam dolgozni a részmunkaidős munkahelyemen. Végre elkezdhettem a fejlesztéseket a gyerekekkel. Valahol vártam ezt az időszakot. Van néhány gyerek akiktől szinte megijedek. Nem kezelhetetlenek de annyira nyilvánvaló hogy mindenből témán kívül vannak. Ma különösen egy kislányról szeretnék írni aki annyira de annyira szép kislány. Nem láttam meg a szakértői véleményét de a tanító nénivel is beszélgettem, ezt a kislányt még oviba kellett volna vinni még ebben az évben. Korban suli érett de mentálisan egyáltalán nem és ez egyedül a kislány hátrányára van. Igazából én heti 1 órában a kislánnyal nem tudok sokat haladni. Igazából annyira egyedi h először is le kell játszanom magamba hogy ő hogy gondolkodik és miért nem érti az egyszerű utasításaimat. De még itt elmondanám hogy a kislány 7 éves és volt 1 agydaganata amivel megműtötték, így megint más a helyzet de majd össze kell vetnem az én módszeremet majd a szakvéleménnyel. Észrevettem a kislányon hogy sokat fontoskodik, beszél, hamar elkalandoznak a gondolatai, felfigyel kitalált vagy valós hangokra. Amikor nyilvánvalóvá vált számomra hogy ezzel a kislánnyal nagyon nincs rendben sok minden akkor elgondolkodtam és próbáltam rögtönözni. A kislány elkezdett a kezeivel furcsán játszadozni. Utána elkezdett furcsa hangokat kiadni, üresbe néz, elkezdett a kezeivel felém nyúlni. Amikor nem számítok ezekre akkor kicsit furcsán tudnak érinteni. Próbálgattam a módszereket amiket a legutóbbi továbbképzésen tanultam, de még sok mindent kell rendszereznem. Ebbe a suliba a gyerekek a tanárokat is letegezik. Több tanítóval is beszéltem és elmondták h tudatosítani kell a gyerekekbe és meg kell tanítani őket a magázásra. Ezzel a kislánnyal is próbáltam ezt megtanítani amiből írás lett majd macit akart simizni. Hirtelen azt se tudtam mit csináljak, persze hogy nem találtam sehol 1 macit így hát rövid idő után megpróbáltam maciként elfogadtatni magamat és sikerült:D Ez már nagy dolog h nem ragaszkodik minden területen görcsösen a szokásaihoz. Élvezem nagyon ezt a munkát:) Ma logopédia órát is tartottam ovisoknak:D nagyon nagyon vicces volt, ugyanis volt aki annyira beszédhibás hogy egyszerűen nem értem mit akar:) de majd ezen is segitek:D A mai nap munkával telt eddig, ezután pedig tanulással fog:) a holnapi nap úgyszintén tanulás. Nagyon hamar telnek a hetek és sok a feladat. Legyetek aldottak olvasóim az Úrban:)

Gondolatok, tények...

Ma elmentem az állás interjúra, amire pénteken kellet volna menjek, de nem sikerült. Ma reggel, 9 körül találtam meg a sulit ahova mennem kellett. Egy egyetemi osztálytársam is itt dolgozik, és igazából ő ajánlott ide be. Ahogy odaértem a sulihoz, zárt ajtóra találtam, de észrevettem a csengőt és csengetés után bemehettem. A követező ajtó is zárva volt és az azutáni is. Három zárt ajtó után ami ráadásul suliban fogadja az embert, kicsit elgondolkodik az ember hogy miért van ez a rendszer... Én tudtam hova megyek, előre fel lettem világosítva arról, hogy ez az iskola hiperaktív, magatartászavar és beilleszkedési zavarral küzdő gyerekek járnak. Igazából ez a végzettségem, egyik nehéz ága, de velük is foglalkozni kell. Amiről nem tudtam, és sokkoló hatásként ért, az a tény, hogy ezek a gyerekek, nem kellenek a családjaiknak. Beadják őket a diákotthonba és ennyi. Én elhiszem hogy nagyon nehéz ezekkel a gyerekekkel, de talán nem ez a legbölcsebb dolog, támogatni kéne őket, és segíteni nekik a helyzetükhöz mérten. Szörnyű igazságtalanságként élem meg ezt a tényt, amivel szembesültem ma a suliban. Beküldtek a 3.osztályba a mai napra hogy lássam miről is lenne szó. Nem voltak kis-angyalok a gyerekek de nem kezelhetetlenek. Kell egy kis szigorúság, jó sok türelem, helyes magatartás, 100 felé figyelés még akkor is ha 6 gyerek van az osztályba, lélekjelenlét ha esetleg elfajulnának a dolgok. Történetesen ma míg a két tanítónéni próbált egy gyereket kezelhetővé tenni, addig az osztályba ott maradtam én. Egy szempillantás alatt 3 gyerek egymást püfölte... időm nem volt hogy felfogjam az eseményeket. Tehát ilyen helyzetek is vannak, sajnos. Az ember mikor felnő testileg lelkileg, akkor átmegy egy változáson amit azok akik pici kora óta ismerik nem tudják valamilyen okból kifolyólag érzékelni, észrevenni, értékelni. Sajnálatos dolog és ezt saját tapasztalatból mondom. Mikor ezzel a megváltozott lelki állapotommal olyan emberek közé kerültem akik azelőtt nem ismertek és néhány mondatom után szóvá teszik milyen erős személyiség vagyok, hogy megfelelnék ennek a munkának amire ma mentem el. Elképeszt Isten munkája és nem én hoztam össze azt amit mondanak rólam az emberek hanem egyedül Istené a dicsőség mindenért. Mikor kijöttem az osztályból és érdeklődtek a többiek hogy milyen volt az ott töltött időm én őszintén válaszoltam hogy szerintem teljesen okés volt minden. Én tényleg szeretnék itt dolgozni. Hatalmas kihívás, de állok elébe:D Most egyenlőre ennyi majd még fogok írni lehet még ma de lehet h már csak holnap. Legyetek áldottak az Úrban:)