Nagyon boldog:)

      Annyira jó itt lenni Oxfordba:D Andreával is sokat találkozok és ahol én dolgozok ott Andrea is dolgozik és egy héten 2x talizhatunk így is és ez annyira jó:D sokat beszélgetünk élőben is és néha telefonon is:)
Tegnap kiültünk a bácsikával az udvarra nagyon jó idő volt:D olvasgattunk, beszélgettünk:)
Szombaton megyünk tesómmal és néhány ismerőssel partyra amit már nagyon várok:D kíváncsi vagyok itt hogy működnek az ilyen alkalmak:)
    Az elején nagyon könnyűnek tűnt a munka, igazából az is volt de lassan feltérképezem az egész kollégiumot - mind a kettőt - és nem könnyű de nagyon élvezem és dolgozok is keményen.
Ma utolsó pillanatban megismerhettem Andrea barátait akik Szentendrén laknak. Ma indultak hazafele de útközben megállnak több helyen is. Nagyon jól elbeszélgettünk:) szuper volt a mai nap:) kikísértem őket a buszállomásra úgyis ráértem ma, mint ahogy minden nap ráérek:) utána vásároltam ezt azt:) Hazajöttem, senki nem volt és most sincs senki:D lassan neki kell állnom a maradék beadandókat megírni a héten meg kéne írni mindegyiket legyek túl ezen is és utána jöhet a szabad nyár:)
   Jövőhétre és minden napra tesóm be akar tenni nekem programot, hogy ha már itt vagyok akkor használjam ki a lehetőséget:D olyan hihetetlen még mindig, hogy itt vagyok:)
Néhány képet megosztok itt az eddigi napjaimról, útvonalamról:) majd ha egyszer nem leszek fáradt gyalog jövök hazáig és fényképezek majd sokat sokat:D
   Legyetek áldottak:) gyönyörű nyarat mindenkinek:D
u.i: itt nagyon jó idő van nincs túl hideg sem de túl meleg sem:) pont jó:)

A család akikkel a képen vagyunk nővérem barátai nagyon áldott és szép család:)

First day:)

    Első napom ma volt a munkában:) Egyáltalán nem nehéz bár amire számítottam az megvolt:D viszonylag nagy rendetlenség:D de hát pont ezért vagyok itt, hogy ezt helyretegyem természetesen a kolegákkal:)
Nem volt nehéz a munka mégis nagyon fáradtnak érzem magam. Rövid időre találkoztam Nővéremmel, beszélgettünk:) még csak csütörtök óta vagyok itt és ma  3 emberrel is összetalálkoztam az utcán:) vicces volt a szitu:D ma már staff meeting is volt amiből kb 1 szót se értettem:D de sebaj:D majd legközelebb:)
Nagyon segítőkészek a betanítóim, én pedig maradok a szokásos kézzel lábbal magyarázásnál bár egyre több szó, kifejezés ragad rám:)
    Tegnap voltunk a St. Andrews gyülibe ahova tesó szokott járni és ott régi ismerősökkel találkoztunk akik meghívtak ebédre:) kalandos volt az odaérkezés ugyanis mivel nem biciklivel közlekedek buszmegállóba kikísértek de senki se tudta h nem jár arra Vasárnak busz szóóóóval vártam 40 percet és utána kijöttek értem kocsival:D it's okay:)
     Annyi minden írni valóm lenne, de mikor elkezdek írni szinte mindent elfelejtek:)
Most még annyit, hogy mivel kollégiumban takarítok eszembe jutnak azok az ismerőseim akik kollégiumban laknak, laktak tetszene nekik, nektek az itteni kollégium:) nagyon vagány dolgok vannak benne:) szuper konyha:) meg minden:)
   Legyetek áldottak, ha kiváncsiak vagytok valamire írjatok nekem:) Köszi:)
   még csatolok egy képet az angol teás vacsimmal:D fincsi volt:)

Anglia...

      Ma kicsit mozgalmasabb volt a nap mint tegnap amit nem is bánok, nah meg nem utolsó sorban kalandos:D ugyanis egy cseppet eltévedtem a buszal jóóóól  elmentem de vissza is találtam. holnap már nem fogok eltévedni, legalábbis bízom benne:) néha annyira kikapcsolok, hogy nem tudok egyáltalán koncentrálni nah de igyekszem én:D
   Ma voltunk tesóval vásárolgatni ezt azt, utána pedig elmentünk oda ahol ő lakik:D kb 1 óra buszozásra van tőlem. Ma kaptam ruhákat tesótól mert én 8 db ruhát hoztam csak:D szóval lassan már semmiben sincs hiányom:)
   Nem tudok most semmi extrát írni... megismertem néhány lakótársát tesónak akik közt van egy magyar házaspár és egy orosz csávó aki olyan klasszul fogadott hogy arra szavakat nem találok. Alig váltottunk 2 szót és kiszólt, hogy "shut up" ez kb olyan volt hogy köpni nyelni nem tudtunk tesómmal de nah, van ez így.
Szóval vannak itt is érdekes dolgok, bár eddig ehez képest 95% a csupa szép és jó dolog, majd meglátjuk meddig:D az utcán az emberek rendesek, a busz sofőrök mosolygósak és szinte meg se kell szólaljak:D rengeteg ember van egész nap a városban de főleg ma így délután.
   Holnap megyek Eynsham-be magyar gyülibe ott nagyon  sok ismerős lesz már nagyon várom:D
Isten áldjon benneteket ha lesz valami érdekesebb majd írok:)

Hey guys:D

        Nos azt se tudom mivel kezdjem, mivel folytassam ezt a bejegyzést de megpróbálok normális keretet adni az egésznek:)
  Tehát akkor ott kezdeném, hogy ugye tegnap volt egy szerdai nap:D reggel 4:45-kor felébredtem, nem kevés dolog és kihívás várt rám. Édesanyám, hogy nálam volt szombattól szerdán reggel korán kikísértem a vonathoz, utána vizsgázni mentem, elintéztem még amiket kellett. Hazamentem és nekiálltam megnézni, hogy jutok ki a reptérre kevésbé bonyolultan és időre stb de semmi értelmeset nem találtam így úgy döntöttem biztosra megyek, aludni úgyse tudtam volna hát kint voltam már szerda este 10-kor a reptéren:) a repülő alig másnap 6:00 indult. Túléltem de a repülőn szinte végig aludtam... aztán egy kicsit a buszon is:D
   Megérkeztem Oxfordba, tesómnak segítettem amiben tudtam. Akinél lakok amíg itt leszek Oxfordba egész délután egy olyan "A house" helyen voltunk - nem írhatom ki a teljes nevét jogi okokból - amiről már sokat halottam. Bár tudtam mi van ott és az angol tudásom se sok mégis belevágtam. Hát nagyon kemény amit ott láttam, de az a legkeményebb hogy ma mikor mentünk ide a ''house"-ba meg ma este mikor jöttünk haza, szinte mindegyikkel találkoztunk az utcán.
    Vannak velem egyidős hajléktalanok akik kb csak innen kapnak ennivalót... szörnyű látvány. Látni azt ahogy egyik a másikat kisemmizi ahogy csak tudja. Nővérem már rág elmondta hogy nem szabad ezekekl az emberekkel túl szoros kapcsolatba kerülni és sikerült be is tartanom ezt, aminek nagyon örülök:)
Az egyetemen  ebben a félévben volt egy olyan tantárgyunk, hogy Hiperaktivitás. Megkérdeztem egy önkéntest itt a "house"-ba, hogy nem hiperaktív? és elmondta, hogy de igen az. Szóval a tanár örülhet mert nagyon belém égette ezt a témát:D nagyon érdekes volt ezeket megtapasztalni.
    Este pedig étteremben ettünk ahol nővérem dolgozik. A főnöke úgy dolgozott az öltönyében mint egy felszolgáló, minden vendéghez odament, én még ilyet nem tapasztaltam.
   Nah meg nem beszélve a közlekedésről... nem csak a kocsik közlekednek bal oldalon hanem a buszok is, tudom, hogy ez egyértelmű de meg se fordult a fejembe, hogy ez nem lesz egyszerű menet de majd megoldódik ez is:D
   Most kb ennyi, majd még fogok írni:) ennyit tudok írni kb 48 óra nem alvás után:)
Réka: örülök, hogy rátaláltál a blogomra. Kérlek írj nekem a következő emailcímre: erika_harcsa@yahoo.com előre is köszönöm:)
Legyetek továbbra is áldottak:) God Bless You:)

Utazás... irány Anglia:)

         Végre vége a vizsga időszaknak, hála Istennek. Szinte el se hiszem, hogy holnap reggel 6-kor repülök.
Most hogy vége a sok vizsgának hiányzik a tanulás :p furcsa  érzés:) bár még van beadandó amit meg kell írni de most kicsit pihengetek még így az út előtt.
     Sok minden történt mióta nem írtam. Mivel nem volt mikor hazamenjek még a családdal találkozni, ezért édesanyám feljött hozzám Pestre szombaton és ma reggel ment haza. Szavakkal el nem tudom mondani mennyire jó volt anyával lenni, találkozni, beszélgetni, megölelni, együtt sírni és nevetni vele :) fantasztikus élmény:) április óta nem találkoztam az otthoniakkal.
      A vizsga időszakot megelőzően nagyon nyomasztottak dolgok, de nem tudtam mi. A hétvégén kiderült minden és érzem, fellélegezhettem:) Megtapasztalhattam a saját életemben - mások életében is tapasztaltam már nem egyszer - hogy akik Isten gyermekeit ha vádolják de lepereg róluk, mert Isten gyermekeit nem vádolhatják csak úgy. Ez történt most velem. Olyan gördülékenyen folytak a dolgok. Volt fájdalmas része is, tudomást szerezni arról, hogy akikről azt hittem az életemben fontos szerepet töltenek be elárulnak, felnagyítják a dolgokat és így adják tovább... annyira fájdalmas volt rájönni a nagy naivságom után, hogy nem minden az aminek látszik, nem minden mosoly, elismerés a valóság  hanem nagyon sok esetben a képmutatás... és újra és újra felteszem a költői kérdést: MIÉRT? a választ talán soha nem fogom megtudni.
De tény, hogy felszabadulva indulok el a hosszú útra, amire tudom, hogy Isten elkísér:)
     Legytek áldottak:) majd még írok Angliából is:)
  Pá pá:)