Imaéjszaka:D

Tegnap este 8-ra gyűltünk az imaházba és hajnali 3-kor lett vége az alkalomnak:D Már az első 10 percben mindenkinek nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon áldott alkalom elé nézünk:) Konkrétan 7 órás Istentisztelet volt:) Sokat énekeltünk, tanítást hallgattunk, Úrvacsoráztunk:D egyéni beszélgetésekre is lehetőség volt:) utána volt lehetőség bizonyságtételekre:D Olyan érdekes volt, hogy többen is bizonyságot tettünk és mintha összebeszéltünk volna - pedig nem - és mégis nagyon egybecsengtek és egymást egészítették ki a bizonyságtevések:) Fantasztikus élmény:) Annyira érezhető volt Isten jelenléte, hogy nem volt senki aki ezt ne érezte volna azok közül akik ott voltak:) Már egy ideje tudtam erről az imaéjszakáról, nagyon örültem, hogy haza tudtam jönni, és igen elvárásaim voltak ezzel az éjszakával kapcsolatban és tudtam h az Úrnak is elvárása van tőlem ezt az estét illetően. Bár nem tudtam miről van szó csak éreztem, hogy lesz feladatom. Az egyik a bizonyságtevés volt a másik pedig az este folyamán derült ki. Eljött egy 20 éves fiatal akit gyerekkora óta ismerek, konkrétan együtt nőttünk fel. Mikor Úrvacsoráztunk, ő mivel nincs megtérve nem Úrvacsorázhatott. Megkérdeztem mi tartja távol Istentől? nagyon jól elbeszélgettünk és ez volt a másik feladatom amire igent mondtam még mielőtt tudtam volna mire kér az Úr:) fantasztikus úgy az Úr munkájában állni, hogy tudatlanul is rámondjuk : "Igen Uram!" Dicsőség és hála az Úrnak a tegnap estéért, a feltámadásban rejlő életért:) Legyetek áldottak a Húsvéti ünnepek alatt is:) Üdvözlettel, Era:)

Minden...

Eljött a várva várt szerda:D Utazok haza Aradra! Tudtam, hogy nagyon kemény két napom lesz ezen a héten és nem is csalódtam:) Hétfőn letanítottam 7 órát, utolsó óráról el lógott egy diákom... este pedig átjött Budapest másik végéből barátnőm és filmet néztünk. A címe a filmen: Eszeveszett küzdelem. Nagyon súlyosan beteg tíz éven aluli gyerekekről szól. Nagyon szuper film már ami a mondanivalóját illeti. ajánlom mindenkinek:D Kedden reggel 8:00 úton voltam egészen este 22:00-ig. Reggel mentünk az egyik esetkezelési csoporttal egy Korai fejlesztő alapítványhoz. Nagyon érdekes dolgokat mondtak, meg láthattunk:D Nagyon szép helyen van ez az alapítvány:) Ez az alkalom után megint úgy érzem meg tudnám menteni a világot:D Annyi jó dolgot mondtak, mutattak:) nagyon hamar eltelt ott a délelőtt. Élmény volt a csoporttársakkal együtt utazni, jobban megismerni egymást:) Volt viszont számomra egy megrázó része a napnak. Ahogy beszélgettünk az ott dolgozókkal szóba jött, hogy drága lehet itt minden hisz nagyon jól fel van szerelve minden. Konkrét összegekről nem beszéltünk. Akitől ezeket kérdeztük elmondta, hogy valóban nagyon drága ott egy egy kezelés, de ha nagy a szükség akkor vagy másfele küldik őket ahol olcsóbb de jó hely vagy engednek az árból - ennek gondolom megvannak a kritériumai - és volt egy olyan fél mondat is, hogy nem foglyuk őket minden pénztől megfosztani... erre egy csoporttárs szinte elordítja magát, hogy Isten mindent elvett már tőlük. Azt kell még tudni ehhez a storyhoz, hogy mielőtt elkezdődött az óra volt egy beszélgetésünk. Akkor ugyanez a csoporttárs aki az előbb említetteket mondta úgy nyilatkozott, hogy "hálás a sorsnak..." Nagyon rosszul esett amikor ezt a két dolgot hallottam. Most akkor ki kicsoda? Halvány lila fogalma nincs az illetőnek Istenről, alkotott róla egy képet - az okokat nem tudom, de majd megtudom - és abba beleillesztette, hogy Isten csak rosszat tesz pedig NEM!!! Itt az alapítványnál fél 2 - kor szabadultunk, nekem pedig 14:20 -kor már tanítanom kellett volna de csak 20 perc késéssel értem be. Végülis így is megtartottam az órát csak nah rohanás volt:D Utána elindultam ügyeket intézni postán, könyvesboltba jártam. Amúgy fantasztikus érzés volt egész nap esernyő nélkül ázni a havazásban... végül este elmentem a szokásos de nem unalmas ifialkalomra. A kapcsolatokról volt szó:D nagyon jó volt az előadás http://www.ustream.tv/recorded/30427821 nagyon megéri megnézni! Nem tudom mással megtörtént-e de velem egyre gyakrabban:D Elköltöztem Magyarországra és a Mikulás itt is megtalált:D most jön a húsvét. Tegnap mentem az említett intézménybe és néztem, hogy mintha lenne valami a postaládába... kinyitottam:D és láss csodát:D a nyuszi adott nekem nyuszicsokit meg kinder meglepetést:D Szóval bátran költözzetek el a mikulás és a nyuszi mindig meg fog találni:P:)) És néhány kép a mai napról:) és nem csak:D

Iszonyatosan sok minden történik velem mostanában. Múlt héten még lázasan készültem a holnapi szolgálatra ami a vakok látogatását illeti a gyülekezetbe. Tegnap délután 17:00 órakor kaptam egy telefont, hogy mégsem tudnak eljönni de egy férfi nagyon lelkes és eljön. Nem sok időm volt ezen keseregni mert barátnőmmel voltam éppen és ifire készültünk menni 18:30-a. Őszintén szólva nagyon háborogtam... most akkor mi van? miért nem jönnek? annyira készültünk... annyi fiatal jelentkezett már, hogy szívesen bekapcsolódik abba, hogy a gyülekezeten belül irányítani fogják. Én nagyon nehezen tudtam ezen túllépni. Tudom, hogy nem az én akaratom kell teljesüljön de akkor is nagyon készültünk. Isten mindent, mindent amit tesz azt céllal teszi... Nah de nem csak siránkozni akarok. Hétfőn mentem munkába. Mostanában a metrón, buszon, villamoson előveszem a Bibliámat. Hétfőn valamiért csak a buszon vettem elő. Mikor már majdnem odaértem a munkahelyemhez, arra lettem figyelmes, hogy ki akar esni a Bibliámból egy viszonylag kicsi boríték. Néztem, hogy számomra ismeretlen de megnéztem mi van benne - utólag figyeltem fel arra, hogy az én nevem van ráírva és 2013 - egy igevers és 10.000 ft volt a borítékba. Nagyon boldog voltam, vagyok:) a legjobbkor jött a pénz:) Túl nagy volt az örömöm és ezt kihasználta a sátán ugyanis az egész napomat tönkretette egy hír ami nővérem érkezését illeti és Budapesten tartózkodását illette. Késő délután tisztázódott minden. Kedden délbe érkezett a repülőtérre ahol vártam. Már nagyon vártam érkezését. Nagyon örültem, hogy megérkezett:) bár nagyon keveset tudtunk együtt lenni és beszélgetni de nagy örömömre volt , hogy egy éjszakát nálam lehetett. Másnap Aradra ment... nagyon rossz volt, hogy nem tudtam vele menni... Az egyetemen is sűrűsödnek a dolgok... újabb és újabb tantárgyak jelennek meg újabb követelményekkel, sok sok könyvet kell olvasni, megvásárolni... nah de majd ennek is vége lesz egyszer. Jövő héten megyek haza szerdán... már nagyon várom, régóta nem voltam otthon! Nagyon hiányoznak az otthoniak. Legyetek áldottak, áldott Húsvéti ünnepeket kívánok, áldott feltámadási ünnepet:)

:)

Ma délután elmondtam a gyülekezetbe ahova járok néhány dolgot munkámról. Elmondtam h az értelmileg fogyatékos vagy mozgásban akadályozott személyek igenis szellemileg teljesen épek, felfogják a Megváltás lényegét és súlyát. Érzéseik is vannak úgy ahogy neked és nekem, és igen hajlamosak vagyunk ezt nem észrevenni mert azt látjuk meg ami a szemünk előtt van nem pedig azt ami az emberben van, rejtőzik. Csütörtökön az egyetemen megnéztünk egy film részletet és utána kielemeztük közel 100 gyógypedagógus, hogy mit láttunk és érdekes dolgokra világítottunk rá. Volt egy értelmileg fogyatékos felnőtt férfi aki a következőket mondta: "Nem kell félni tőlünk, mi nem bántunk senkit". Ez így kifakadt ebből az emberből mert az általunk "normálisnak" vélt világunkban ezt tapasztalja, ezt érzi... igen megérzi és megérzik ezeket a dolgokat. Egy barát innen Pestről hallgatta ezeket amiket mondtam a gyülekezetben és a következőket írta ma este: "néztem a neten a bizonyságtételed és úgy döntöttem közben h az mindegy h szeretnem e csinálni mert ha tudok valamiben segíteni akkor segítek"! Nagyon bátorít ez a mondat, mert igen van legalább 1 ember tutira aki megértette amit mondani akartam, az üzenetemet. Ha minden összejön és az Úr is támogat ebben akkor hamarosan mozgássérültek között dolgozhatok. Mióta 2005-ben fogyatékos gyerekek táborozásán vettem részt azóta vágyom egy ilyen munkahelyre. Jövő Vasárnap Virágvasárnap lesz és meghívtuk a vakok intézetéből az emberkéket és már alig várom a Vasárnapot:) Nagyon jó alkalom lesz együtt a vakokkal:D Legyen nagyon áldott hetetek:)

Ajándék:)

Az idő pénz mondják ma sokan! Sokszor csak csodálkozunk, hogy eltelt egy újabb hét, hónap, év. Ma nagyon zsúfolt napom volt. Reggel nagyon korán keltem. Egy órát letanítottam a munkahelyemen, onnan rohantam egyetemre ahonnan kicsit késtem de nem maradtam le semmiről aminek nagyon örültem:) Utána rohantunk át néhány csoporttárssal a város másik végébe további órákra... tehát ez így délután 17:30 folyamatos rohanás. Közben egész nap próbáltam mérlegelni, hogy akkor este menjek e még ifi alkalomra vagy inkább pihenjek -rám fér- bekapcsoltam a gépet.... és látom a felkérést amit délelőtt 10:45 írtak, hogy ma tartsam én az áhítatot ifiórán... első reakcióm: nem fogom megtartani a lelki állapotom miatt ami most nem valami jó, néhány perccel később újra írtam annak aki erre megkért, hogy jó ha nem lesz más megtartom, megint néhány perc után írtam, hogy MEGTARTOM!!!:D és meg is tartottam:D Nah szóval ott tartottam, hogy fáradt voltam ma és röpke 30 perc itthon töltött idő után indultam ifire. Kétszer is visszafordultam mert itthon felejtettem ezt azt. Olyan érzésem volt mintha valaki nem akarná, hogy ma este kitegyem a lábam a lakásból de nem engedtem ennek az érzésnek:D A mai téma ifin az volt, hogy hogyan kell viszonyulnunk a sérült emberekhez. Szívem csücske ez a téma. Egy olyan nő jött el beszélni nekünk erről aki nagyon régóta benne van nagyon ebben a munkában. Annyira hamar félre tudtam tenni az én lelki állapotomat, és átállni erre a témára:D és fel elevenedtek bennem az emlékek. Emlékek a táborokról amikor sérült gyerekekkel voltunk a Hargita táborban és átadtuk nekik a jó hírt, hogy Isten szereti őket:) szinte el is felejtettem ezeket az emlékeket de ma újra életre keltek bennem. Az alkalom végén odamentem ehhez a nőhöz és elbeszélgettem vele és a beszélgetésünk végén mondott egy olyat, hogy Isten ajándékként küldött neki:) megölelt és ez nekem annyira nagy bátorítás és akkora öröm:D Emberileg és ha csak az én oldalamról mérlegelem a mai napot nem mentem volna el ifire de Istennek terve van és lesz továbbra is ezzel az új kapcsolattal és terve volt a ma estével. Külön örömet szerzett az, hogy a fiatalok nyitottak az ilyen kezdeményezésekre a sérült emberek irányában és ez szuper:D Ma nagyon nagy értelmet nyert újra ez az igevers: MINDENRE VAN ERŐM A KRISZTUSBAN AKI ENGEM MEGERŐSÍT:)