Befejeztem:D

oktober 1en keydtem el e sma fejeztem be 31-en ami egyben 5 eves evfordulom Krisztus koveteset illetoen...majd maskor reszletezem:)

SZERETLEK-bol;)

Nem ezzel kene kezdjem a hetvegi beszamolot de egyenlore erre van idom:D
Ezt a tortat anyum meglepikent keszitette nekunk, ugye milyen vagany fogadtattas?:D
Meg soha nem kaptam, kaptunk ilyen meglepit... egyikunknek sem volt a hetvegen szulinapja-marmint se nekem se hugomnak- se nevnap, nem is kertuk a tortat... csak ugy kaptuk SZERETLEK-bol:D :)
Ez a meglepije edesanyanknak valami hihetetlen es merhetetlen kreativitasra utal... es ahogy titokba tartotta... hisz delutanra mar hazaertuk, talalkoztunk, de 1 szot sem ejtett a tortarol:D
Vagany:)

Hála:)

Ilyen és ennél sooookkal elegedettebb boldogság töltött el részben mert utánajártam ma az angol vizsga jegyemnek és kiderült h a H betüt a Harcsa-tól V betűnek olvasták ezért nem jelent meg a nevem melett jegy angolnál.
Tudni kell még erről a szituról, hogy úgy mentem el szabadságra hogy nem akarok ezzel az üggyel fogllakozni, nem akarok azon filózni vajon mikor lesz a pótvizsga... részben sikrült csak vagy 3x jutott szembe vajon hogy lesz... de hamar elhesegettem a gondolatokat amiket megtiltottam magamnak:) viszont még van 1 vizsgám ahol szintén nem tudom mi történt hogy nincs jegyem de azt is rendezem:)
Hála legyen az Urnak hogy nem kell ujraírjam az angolt:)
Pénteken levágattam a hajam viszonylag nagyon rövidre, tegnap pedig az 1ik főnök rámnézett, hosszan halgatott majd megjegyezte hogy hmmmmm levágtad a hajad... jóóóóóóó :)) én annyit szórakoztam ezen... tudni kell erről a főnökről hogy nem igazán viccelődik a hétköznapi munkásokkal, érdekes volt ez a szitu is:)
További áldott hetet mindnekinek és mindenkinek kívánom h gondjait Istenre bizza a jutalom nem marad el, így is úgy is 1x meglesz a jutalma én megtapasztaltam és szuuuuuuuuuuuuper érzés!

oktober 17

Mennyegzőn vehettünk részt ami nem csak szép de jó is volt:)
Meglepetésemre volt néhány olyan személy akikről nem is gondoltam volna de jó volt látni őket. Zenészekről van szó és ahogy az 1ik zenész kifejezte magát:
A ZENÉSZEK KRÉMJE!!! jött el a mennyegzőre:D
Szépek voltak a díszítések, a virágok minden nagyon szép volt. Az énekek de főleg azok az énekek amiket egymásnak énekeltek az ifjú pár:D
Az első képen a nagylány -aki nem ismeri- Gál Anett nagyon jól sikerült kép és azt kell még tudni erről a nagylányról hogy tiszta apja:D aki nem hiszi járjon utána:D

Sok irni valom volna...

Ezt a képet nagyon drága és értékes baratnőm készítette aminek nagyon örülök, ki van ugyan pofozva de az alap az én vagyok:D
Nagyon sokmindne töténik velem mostansag... nincs időm családomra, magamra, semmire... és musyály néha leálnom és a héten most csütörtökön kerül sor hét elje óta...
Rettenetes idő van, gondolom mindenhol az országban, sok áramszünet melóba, megázva 8órát hidegben dolgozni vagy éppen scak fagyoskodni órákat mikro nem volt áram...stb de a hetvegem az elmult hétvégém naaaaaaaaaagyon jó volt.
Énekpróbákon voltunk hugommla együtt és készültünk a vasárnapi szolgálatra nagyon keményen. Ez nekem még nagyon új volt de ugyanakkor nagyon örültem h kiléphettem a lakáasból és főleg h énekelni kellet, nagyon feldobott ahogy a gyüliben visszhangzott a hangunk:D
Majd még írok:)

Megérkezett

Az éjjel inditottuk útjára Andreát és most fél 12kor kaptam smst h meg is érkezett és h minden rendben:) hála az Urnak:)
Andreát még soha nem láttam úgy mint tegnap... aggodva, reszketve, kapkodva mint tegnap, volt némi nem várható félreértéskövetkeztében de megoldottuk és azután meg irány a repulő...Angliában most kezdődik a nap:D Andinak pedig új élet:)

Felelősség

Mivel nagytesonk elmegy maardunk 2. Én lévén a középső most legnagyobb leszek...nagyon nehéz átvenni a legnagyobb szerepét... mert nem ugy nőttem fel...mert mostmár a kistesó az én példámat követi...
Csak 1 rövid és ma történt esetet mondok el... én az a fajta vagyok aki a pillanatoknak él és mindent rögtön meg akarok oldani... nem volt ez ma sem másképp... nagyon későn indultunk el rendezni dolgokat ma ezeért nagyon aggódtam hogy mikor lessz meg az ünnepi ebéd - Andi tiszteletére - meg hogy és mikor érünk haza... ido az volt bőven de hát buszjáratokhoz vagyunk kötve ugyanis a Realba kellet még elmennunk és 3öpercet kellet várnunk a buszra ami alatt én folyamatosna azt duruzsoltam nővérem fölében hogy vegyünk taxit nincs olyan messze - a város olyan részén voltunk ami eleg rövid táv lett volna taxira - de nővérem nyugodtan mondta h várjuk a buszt... vartuk es a 3ö percol 15 perc várakozás lett ugyanis hamarabb jott a busz ezzel időt nyertünk és az általunk kiszámított hazaszállító buszt is elértük hála Istennek és mindent időben od atudtam tenni sülni főni...
Hát ennyit a nagytsó nyugodságáról és az én lobbanékonyságomról... tehát van még mit tanulnom de most 1 ideig nincs kitől:((:(( de hiszem és bizom abban h ez a mai eset melyen szívembe vésődik és példa ként fog álni előttem...

:-<

Ma sokmindent csináltam nővéremmel együtt, és közben egész nap az járt a fejemben hogy ez a Szilvia hogy járt és hogy most nővérem is elmegy és jo lehet nem ez fogja fenyegetni de sose lehet tudni... hátborzongató már csak a gondolat is... hazudnék ha azt mondanám hogy nem félek... igenis félek de a zsoltárok 62:2 ben akarom megtalálni nyugalmamat... de olyan nehéz:(((((((( és csak azert imadkozom hogy epsegben odaérjen angliába és ne történjen semmi de semmi baj... és könnyek között de kimondom hogy Isten adta, hát tegyen amit jónak lát, nem én szabok határokat...

Várunk hazaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!

Nővérem elmegy és itt hagy minket:(( Oxford az uticél...
3 évet távol volt tőlünk - egyetemi évek - de ez most sokkal messzebb van és még csak látogatni se tudom úgy mint annak idején... tehát szörnyű lesz:( de ahogy a képen is olvasható várjuk haza...
Édesanyánk könnyek között írta fel a feliratot...:-<
Isten áldja, óvja védje nővérkénket a messzi távolban is!

ICHTUS

Ő lenne ICHTUS ami görögül hal és rövidítéből jön ez az ICHTUS ami a következő:
Iesous -Jézus
Christos -Krisztus
Theou -Isten
Uios -Fia
Soter -Megváltó
Tehát szín bizonyságtevés a halas karkötő:D tudtam hogy valami bizonyságtevős dolog de soha nem tudtam a részleteket de 1 unokatestvérem nagyon kedvesen megirta ezeket a dolgokat aminek nagyon örülök ezért osztottam meg veletek:) és ilyen bizonyságtevésből nekem 100 db kell készitenem amikről biztosan tudom hogy szükségük van bizonyságtevésre:)

Hiányzik...

a gyülekezet, az ifjuság, az énnekkar, hogy imaházba menjek és hogy másokkal együtt szolgáljak.Jó volt látni h délelőtt 2 bizonyságtevés is volt -élő közvetítést néztem- és én is szeretnék gyakrabban bizonyságot tenni a gyülekezetben hisz van miről beszélnem de olyan nehéz sokx kiálni mindneki elé és elmondani de erőt akarok venni magamon és igenis gyakrabban bizonyságot tenni hisz méltó erre mennyei Atyánk!
Ma délelőtt egész családom -már aki ithon van- Szűcs tatát elkisérték a gyülekezetbe -román gyülihez lakik nagyon közel- és mikor a ház közelében voltak az 1ik néni az öregothonból sírva mondta hogy: "nélkülem voltatok Isten házába", nagyon kesergett a néni hogy őt nem tudták elvinni ma délelőtt. Ma én is így voltam, sírni tudtam volna hogy ujra nem mehettem imaházba:( amióta hazajöttem szabadságról alig 4 alkalommal mehettem gyülibe azóta ithon kell maradnom...
sorrendbe a kepek:enekkar, abbik, ifjusag:D

Amivel mostansag foglalkozom:)

Ilyen karkötőket gyártok ujabban mióta itthon vagyok napjaba 4 db is de amugy max 2 tudok 1 nap elkészíteni. Nagyon gyorsan mennek és élvezem is csinálni:) Mindenféle színben, formában de most 100db csak halasat kell készítsek mert megrendelésem volt, van.
A nyár folyamán is sokat készítettem, aki csak látta nálam mindenkinek tetszett:) és természetesen mindenkinek kellett:)

Megtapasztalás-nem a könyvből

Ma voltam orvosnál és beigazolodott amitől tartottam még 1 hét ithon... valahogy csak túlélem, nem? Muszály lessz!
Ahogy vártam a soromra, elnéztem 1 fiatal apát akit ismerek látásból es mikor megláttam hogy cigizik és a lánya is ott van kicsit megtorpantam hogy milyen apa lehet ez? de azután ahogy ők is vártak sorukra az apa nagyon türelmesen es minden kérdésére válaszolt kislányának nyugodtan. Ha kellet többször is félrehuzodott lánya útjából mikor neki jatszani volt kedve. Nagyon meglepett ennek a fiatalembernek a viselkedése lánya irányában és arra gondoltam vajon minden fiatalember majd ilyen kedvesen fog bánni gyermekeivel? A mai világ nagy kérdése, legalábbis bennem. Adná az Úr, hogy mindenki kedvesen és jól tudjon bánni gyermekeivel:)

Halál a lovak patája alatt

Ráchel két kislányával lépkedett Sjedlice zsidónegyedének egyik szűk utcácskájában, mikor kozák csapat tűnt fel a közelben.
Az anya észrevette a felé rohanó lovast, és gyors cselekvésre szánta magát, odaugrott leányai és a kozák közé, hogy testével fogja fel a korbácsütéseket a gyermekek elől. A felizgatott ló patája összerugdalta az asszony fejét. A két kislány valahogy hazavonszolta a több sebből vérző anyát, aki teljesen megbénult, és pár heti szenvedés után belehalt agysérülésébe. így lett vége ennek a derék, bátor zsidó asszonynak, aki egész életében egyre törekedett: hogy Istent szolgálja teljes igyekezettel, és otthont, mindennapi kenyeret biztosítson szeretteinek.
A legidősebb lányt Sárának hívták. Ő volt anyja jobbkeze és otthoni helyetesse, míg Ráchel munkába járt, sőt ha anyja beteg volt, dolgozni is elment helyette. Csendes, szerény lényével szenvedélyesen szerette két húgát és fivérét. Gyakorlati érzékű, amolyan "igavonó-típus" volt. Mottel (ez volt Mordochaj beceneve) következett korban utána, aki addigra már letöltötte tanoncidejét a cipőgyárban. Készen állt, hogy kilépjen a világba, és megkeresse a megélhetéshez a szükséges pénzt. Később megnősült, feleségével és gyermekeivel Dél-Amerikába ment, ahova akkoriban sok családos férfi vágyodott, csak kevésnek volt bátorsága és anyagi lehetősége terve megvalósításához.

Vadul vágtató kozákok

Ez idő tájt nagy nyugtalanság volt Lengyelországban. Földjét mintegy évszázad óta hatalmas szomszédai dúlták, és területét az akkori idők három nagyhatalma - Oroszország, Németország, Ausztria - egymás között felosztotta. A hazafias érzésű lengyelek életüket nem kímélve újra meg újra fellázadtak elnyomóik ellen. Ezeket a felkeléseket kíméletlenül leverték. Sok lengyel vesztette életét, ezreket szállítottak a retteget Szibériába.
Az orosz rendőrség és a kozákok szabad kezet kaptak, hogy a lengyelek szíve mélyén fészkelő lázadást és ellenszegülést megfélemlítéssel letörjék.
Természetesen - ahogy ez máskor is történt - a zsidóságot okolták mindenért. Az orosz régi szabályt alkalmazták: "Oszd meg és uralkodj!" Azzal terelték el magukról a figyelmet, hogy a lengyeleket a zsidók ellen uszították. A csalódott és elnyomott lengyelek elkeseredésükben a védtelen zsidókon töltötték ki bosszújukat. Az oroszok gyakran rendeztek pogromot (tömegmészárást) közöttük.
Azokban a napokban a kozákok szibériai sztyeppékről hozott gyorslábú, tüzesvérű kis lovaikat nyargalva úgy csaptak le hol itt, hol ott a szűk utcákban összeverődött lakosokra, mint derült égből a villám. A gyanútlan és kiszolgáltatott emberekre csak úgy záporozott a jól célzott korbácsütés. (A nahaikának nevezett bőrkorbács egyébként csomozótt szíjakból készült.)
Ha zsidóval találkoztak - a szokásos hosszú, fekete kabát, a fülük előtt göndörödő hajfürtök, na meg a hagyományos bársonysapka a fejen valóságos vonzóerővel hatott rájuk. Mint vadász a zsákmányára, úgy csaptak le rájuk a kozákok, és lovuk patája mindenkit halálra taposott, aki útjukba került.

1.fejezet Jakab és Ráchel

Glaser Jakab orosz zsidó volt, akit a múlt század közepe táján kamaszkorában elraboltak szüleitől, és besorozták a cári hadseregbe.Életéből igen nagy részt(körülbelül 25 évet) a cár katonái között töltött(I.Sándor cár idején 1825-1855 25 éves katonai kényszerszolgálatra kötelezték a zsidókat.).Nehéz, izgalmas, kalandokkal teli pályáját hamar befejezte. Törékeny felesége, Ráchel, hűségesen követte minden helyre - három kislányukkal és egyetlen fiúgyermekükkel együtt -, ahová férjét a katonai szolgálat szólította. A gyermekek valamennyien a külömböző helyőrségekben születtek, a Kaukázus hegyei között. Életmódjuk az akkori jellegzetes orosz katonasors szerint alakult, Jakabnak még a megjelenése is oroszos és katonás volt. Magas, csontos alkata, szőke haja , kék szeme egyáltalán nem keltett zsidó benyomást. Mégis, bár egész életét nem-zsidók között töltötte, mindig sóvárogva gondolt arra, hogy milyen jó lenne visszajutni saját népe körében, és ott fejezni be az utat zsidó emberként, hittestvérei között. Különös félelelm szorongatta. Attól tartott, hogy elveszíti a fajával való összetartozást, és idegenek közt fog meghalni.Felesége, Ráchel, buzgó zsidó asszony volt, szerető anya és jó feleség. Panaszkodás nélkül viselte az örökös vándorlást, a kemény életet, miközben azon igyekezett, hogy családjának némi kényelmet biztosítson az egymást érő áthelyezések zaklatásai között. Szomorúan vette tudomásul, hogy nélkülöznie kell a vallásos életet, amit minden jámbor zsidó asszony szívből kíván férje és gyerekei számára is.
Ezen a helyzeten akart segíteni Jakab azzal, hogy áthelyeztette magát Sjedlicében, egy olyan kisvárosba, amelynek állandó helyőrsége volt, és mindössze 80 kilométer választotta el Varsótól, az akkori Orosz-Lengyelország fővárosától. Itt végre letelepedtek. Szerény otthont alapíthattak, s gyökeret erszthettek beleunva a sok fárasztó utazásba. Boldogította őket a gondolat, hogy végre olyan környezetben folytathatják mindennapi életüket, melyben helyet kap a zsinagógai istentisztelet, a gyerekek oktatása és a szombat, a nyugalom napja.
Szép álmaikból azonban alig valósulhatott meg valami. Jakab a sok évi szolgálattól legyengülve áldozatul esett egy járványnak, mely akkor százakat vitt el.
Ettől kezdve a kis törékeny Ráchelnek kellett átvennie négy gyermeke minden gondját. Apa és anya lett egy személyben. Igen fontos feladatának tartotta, hogy elsőszülött fiát, Mordechait, valamilyen szakmára kitanítassa. Semmitől sem félt jobban mint hogy a fiú esetleg apja nyomdokait követve a cári hadseregbe lép, és ugyanolyan életet kényszerül élni, amely apja éveit is megrövidítette. Ráchel komolyan küzdött azért, hogy gyermekeit legalább alapvető oktatásban részesíthesse. Abban az időben ez bizony nem volt csekélység, hiszen a gyermekek tanítatása olyan luxus volt, amit csak gazdagok engedhettek meg maguknak.

Nem a könyvből

Le szeretném írni néhány szóban mi minden megakadályoz abban h a könyvet bemásoljam... elöszőr is mikor már majdnem be volt másolva teljes egészében az előszó akkor véletlenül kiléptem az egészből ezzel elvesztve minden addig irottakat. Elkeseredtem és 1 picit fel is idegeskedtem de azutan azt mondogattam magamba hogy újra meg újra meg fogom próbálni addig míg sikerülni fog és sikerült hisz megvan az előszó teljes egeszében. Még sok ilyen es ehez hasonló megküzdeni valóm lessz de állok elébe csak imádkozzatok értem h kitartsak.

Előszó

E könyv megírása sokat dédelgetett reményem megvalósulását jelenti. Régen vágytam rá,hogy egyszer papírravethessem családom történetét a XIX. század végétől egészen a II. világháborúig.
A Yente egy zsidó-keresztyén család igaz története. Olyan családé, melyet sokféle vihar hányt vetett. Egyéni, családi és országos tragédiák forgószele dobálta hol szétszakítva, hol ismét egybeterelve őket, de újra meg újra felbukkantak a hullámok közül. Isten könyörülő keze, hitük ereje által kiutat találtak.
Valódi "zarándok-történet" pereg le előttünk -húsból-vérből való szereplőkkel. Olyan emberekkel, akiket kétszeresen is megbélyegeztek. Zsidók voltak, és hittek Izráel Messiássában, az Úr Jézusban. A kettős megbélyegzés viszont kétszeres kiváltságot is jelentett a számukra.
Ennek a családi krónikának szeretett édesanyám, YENTE a főszereplője. Ő áll az elbeszélés középpontjában. Talán azért kerül előtérbe, mert valami nagyon drágát és értékeset láttam benne sajátságosan megtestesülni: egy zsidó anya szívét, valamint hitének kihatását családjára és mindazokra, akik kapcsolatba kerültek vele. Ő valóban Ábrahám leánya volt, nem csak testi származása szerint, hanem hite alapján is, mivel az ősatyához hasonlóan Yente az "ALAPOKKAL BíRÓ VÁROS'-t várta, melynek építője és alkotója maga az Isten (Zsid 11,10).
Élete, melyet Úrának jelenléte járt át és töltött be, sok ember számára jelentett áldást. Őszintén remélem, hogy ez az eseménydús életrajz további áldások forrása lesz, segitséget és bátorítást nyújtva az olvasónak.
Élete végeztével Yente beléphetett az áldott Városba, vágyai helyére. Szeretett fia Jákób bátyám megelőzte, vándortársa apám, Benjámin pedig követte őt. Forró imádságom, hogy mi is, akik még a földi zarándokok útját járjuk, csatlakozhassunk hozzájuk a Városban, melyet Megváltó Krisztusunk jelenléte fog megvilágítani, s ahol Isten minden könnyet eltöröl.
Gyertek, kedves barátaim és olvasóim! Elvezetlek benneteket egy furcsa, részben letűnt világba. A cári Oroszország, Lengyelország és Németország múlt század végi életébe, ahol akkoriban zsidók milliói éltek, szenvedtek, álmodoztak, reménykedtek és meghaltak. Sajátos világukban elkülönülve, pontosan a zsidó hagyományok szerint lépkedtek őseik lábnyomában, követve szigorú törvényeiket egy ellenséges, mindig elnyomó és olykor elpusztításukra is képes környezetben.
Elviszlek benneteket Hollandiába és az angol polgárok közé is, akik elkeseredett, de bátor daccal szálltak szembe két világrengető háború megfélemlítő körülményeivel. A legkülömbözőbb egyénekkel és csoportokkal találkozunk ebben a könyvben. Lesznek köztük kedves, nagylelkű, barátságos, Isten kedve szerint való emberek, de megjelennek más típusúak is: kemények, szívtelenek, kegyetlenek. Egy dologban viszont valamennyi szereplő megegyezik: nem kitalált regényalakok, hanem életből vett emberek.Történetüket sem a termékeny képzelet találékonysága fonogatta, hanem a valóság. Vad barbárság, kegyetlen embertelenség kerül itt szembe a Krisztustól ihletett szentséggel, az akadályokat nem ismerő, hegyeket mozgató hittel. Különösebb ez a történet, mint egy irodalmi mű, és komolyan remélem, hogy hasznosabban is bizonyul.
Az egész regényes eseménysorozat hátterében saját népem áll, szokatlan és lélegzetelállító élményeivel.
Nem mertem volna megírni ezt a könyvet, ha bölcs és segítőkészen szerető férjem, Viktor Buksbazen nem bátorít kitartóan. Mivel írói adottsággal rendelkezik, folyamatosan részt vett az egyes fejezetek javításában, megszerkesztésében is. Nagy segítséget jelentett, hogy páratlan tudása és személyes betekintése van a zsidóság belső életébe, beleértve a hagyományhű zsidók szokásait és gondolkodásmódját. így születhetett meg ez a könyv, mint a hit bizonyságtétele, mely emberi életek mozaikköveiből állt össze annak igazolására, amit Dávid király, Izráel zsoltárainak áldott dalnoka egy ízben így fogalmazott meg:
"AKIK BíZNAK AZ ÚRBAN, OLYANOK MINT A SION HEGYE, AMELY MEG NEM INOG, ÖRÖKKÉ MEGÁLL." Zsoltár 125,1
Lydia Buksbazen

TARTALOM

Előszó.
1.fejezet: Jakab és Ráchel
2.fejezet: A nagyváros
3.fejezet: A "Yihes" fontossága
4.Fejezet: Elagyatva
5.fejezet: Benjámin találkozik a Messiással
6.fejezet: Furcsa imameghallgatás
7.fejezet: "Jeruzsálem" - Hamburgban
8.fejezet: A szentség szépsége
9.fejezet: Meredek és kanyargós út
10.fejezet: Kemény iskola
11.fejezet: Lőporos hordó
12.fejezet: "Ráchel siratja az ő gyermekeit"
13.fejezet: A varázslatos falu
14.fejezet: A félelmetes gyám
15.fejezet: Hontalan gyermekek
16.fejezet: "Ezek voltak a hősök"
17.fejezet: Veszélyes átkelőhely
18.fejezet: A rotterdami csoda
19.fejezet: Minden gyermekem
20.fejezet: Találkozás egy tengeralattjáróval
21.fejezet: Halál az égen
22.fejezet: Zsidó-keresztyén otthon
23.fejezet: Egy légitámadás
24.fejezet: Dancing, a Nyugat kapuja
25.fejezet: Láthatatlna fal
26.fejezet: A huttoni zsidók
27.fejezet: A Man sziget
28.fejezet: Az "óriás" rettegésben tartja a földet
29.fejezet: Yente megtalálja a "Várost"



Ez lenne a tartalom de bevezetőként elmondom h kicsi rövid történetekben vannak a részek megirva.

Késztetés

Isten kegyelméből befejeztem 1 csodálatos könyv olvasását amit nagyon ajánlok mindenkinek. A címe "YENTE egy kelet-európai zsidó család igaz története" írta: Lydia Buksbazen. Ezt a könyvet a nyár folyaman talaltam tatánknál 1 dobozban és miután elolvastam a cimet nagyon érdekelt és ezt a könyvet helyeztem előnyben elolvasni mint bármelyik másikat.
Ahogy olvastam ezt a könyvet teljesen magavl ragadott az a hit ami Yente családját jellemezte és vágyom arra hogy nekem is ilyen hitem legyen és késztetést érzek arra hogy veletek, másokkal is mgosszam a köny tartalmát ne bizzam a véletlenre hogy elolvassa e bárki is hanem fejezetenként ahogy tőlem telik irogatok itt a blogon... ha ugy van időm naponta több fejezetet is. Jo olvasást kívanok neked is es garatntálom nem fogod megbánni ha elolvasod a könyvet. Szeretnék kitartani ebben a szolgálatban mert már sokmindenbe belefogtam de nem fejeztem be.
Minden fejezetet külön külön bejegyzésben fogok megjeleniteni. Jó olvasast és Isten munkalkodjon mindanyiunk szívében.