....

       Ma még erőteljesebben tapasztalom a nyomást, hogy ha békességet szeretnék magam körül akkor igenis el kell nyomnom a valódi énemet és álarcot felvennem... de miért ez a megalkuvás? mire jó ez az álcázás? úgy érzem soha nem fogom megtudni a választ, addig is próbálom Isten szerint lerendezni magamban ezt a dolgot... ami nem egyszerű dolog de nem lehetetlen...

Most már biztos!!!

     Már 1 hete várom a választ, hogy akkor hogy fog alakulni a nyaram. És ma kiderült... megyek Angliába dolgozni:D június 12-én délelőtt vizsgázok és este utazok legalábbis eddig így áll a helyzet. Húúú el se hiszem.
   Sajnos most csak ennyit tudok írni mert vizsgáim vannak de majd ha ezek lejárnak írok részletesebben, addig is legyetek áldottak:)

Muszáj írnom!

               Mostanában sok érdekes dolog történik velem, nem részletezem most talán majd egyszer. Most igazából csak egy költői kérdést tennék fel. Tényleg annyira romlott világban élünk hogy meg kell hazudtolnom önmagam hogy ne legyek senkinek szálka a szemében?
   Ehhez csak annyi előzmény hogy én se tudom mi történik csak azt érzem, hogy nem lehetek önmagam mert ez által mások sérülnek!?
   ....

Nincsenek véletlenek!!!

        Ma ahogy jöttem haza munkából gondoltam leszállok hamarabb a buszról. Nem tudtam miért kellett ezt tennem de hamar rájöttem.
   A környékemen lakik egy vak barátnőm, nem olyan rég költözött ide. Alig tettem 5 lépést amikor megláttam őt. Első gondolatom az volt, hogy elsuhanok mellette, úgyse hallja a hangomat nem ismer fel. Valakivel volt de hamar rájöttem, hogy eltévedt. Bár én sem tudtam merre lakik de 30 perc keresgélés után megtaláltuk a helyet és közben nagyon jól elbeszélgettünk:)
  Nincsenek véletlenek, Isten tudja kit mikor hogyan mozgósítson azért, hogy az ő tervét véghez vihesse.
Nagyon boldog vagyok hogy Isten tervében nyilvánvalóan benne lehetek:)
Ma reggel úgy imádkoztam, hogy Isten ahol és amikor látni akar én ott akarok lenni. Semmi konkrétumra nem gondoltam csak ezt kértem és tiszta szívemből vágytam, vágyok erre.
    Dicsőítem az Úrat ezért a mai helyzetért és hiszem, hogy még lesznek alkalmak más területen is csak nem kell görcsös magatartással várni ezeket hanem csak nyitott szívvel állni az Úr előtt ezekre a nem véletlenekre:)
    Legyetek áldottak:)

Senorita :)

    Nem fejeztem be szombaton a beszámolót mivel siettem a megbeszélt helyre mert mentem haza Aradra. Bemerítés volt és nagyon vágytam haza is meg a bemerítési alkalomra is:)
   Tehát folytatnám amit abba hagytam:)
   Nem vagyok tökéletes, de nap mint nap imádkozok, Bibliát olvasok és kérem, hogy segítsen nap mint nap.

Győzelem van akkor amikor megalázod magad!

Isten erőt tud adni naponta, ő formál és ő alakít naponta 

Filippi 4:13 MINDENRE VAN ERŐM A KRISZTUSBAN AKI ENGEM MEGERŐSÍT!

(hason volt és némi koncentrálás után felállt!)-Dicsőség az Úrnak!-mondta Nick

Isten megváltoztatta életemet és ettől vagyok BOLDOG:)

Hitre van szükséged!

Isten itt van! Isten szeret nagyon téged!!

  Ennyi maradt le még az előző bejegyzésből:)

Nos és akkor  a hétvége:)

Mint már említettem szombaton hazamentem a szellemi apukámmal mivel ő hirdette az igét:) ez nem más mint Deli Vili:) nagyon áldott ember és teljes mértékben hitben jár és él:) Szombaton olyan fél 3kor sikerült elindulni. Szalontára mentünk először és én onnan vonattal hazamentem mert otthon szerettem volna már szombaton lenni. Mivel nem értünk úgy be Szalontára hogy elértem volna a késő délutáni vonatot így az esti vonattal mentem. Mikor kimentem az állomásra már eléggé sötét lett. Kicsit megijedtem ettől de imádkoztam és megnyugodtam:D nagyon jó megtapasztalni az Isten békességét:) Utána megérkezett a vonatom és mikor felültem akkor meghallottam, hogy kb 6-8 személy román hívő fiatal énekel:D

Nagyon örültem nekik és amit ismertem énekeltem velük együtt:D én Aradig mentem a vonattal de ők Temesvárra mentek és végig énekeltek:D fantasztikus élmény volt és felemelő, hogy igen a mai fiatalok is felvállalják azt, hogy kihez tartoznak:D kit dicsőítenek, áldanak és magasztalnak:D

A címbe azt írtam hogy "Senorita":) így szólított Vili a hétvégén:D nagyon élveztem ezt a megszólítást:)

   Nagyon sokat imádkoztunk és beszélgettünk az úton:D

Ma mikor jöttünk vissza Pestre már a zene egyáltalán nem ment de annál többet beszélgettünk:)

A Vasárnapi bemerítés nagyon áldott volt, sokan összegyűltünk és áldottuk az Úr-at, hogy újra csodában részesített :)

Keveset voltam otthon de hálát adok ezért a rövid ideig is:D Dicsőítem, magasztalom az Urat mert jó, mert szeret, mert fontos vagyok neki:)

Legyetek áldottak és Isten munkálkodjon szíveitekben, merjetek hinni mert a hit által semmi sem lehetetlen:)

   És íme egy friss kép hugimmal és a jövendőbeli új családtaggal:D

Április 19 :)

          Tegnap volt minden amit egy napba bele lehet sűríteni. Reggel korán keltem, tanultam, utána rohantam  egyetemre órára. Óra után még beszélgettünk csoporttársakkal akikkel jóba vagyok és íme néhány fotó róluk:) Az első képen Mugi van aki mongol származású és nagyon aranyos kedves lány:) és a másik képen Andi csoporttársam akit szintén nagyon szeretek:)

Az egyetemen az óra nagyon érdekes volt. Csak néhányan voltunk akik a pszichopedagógia szakirányon végeztünk mert ez egy ilyen óra volt amikor a koraszülött babák ellátásáról beszélt a tanárnő és a vele született pajzsmirigy hiányos betegségről. Az tetszett a legjobban, hogy kutatási eredményről volt szó nem pedig elméleti dolgok amik amúgy is nehezen érthető dolgok.

Ez az óra után elsétáltunk a népligetbe ami kb 5 perc sétára volt az egyetemtől ahol készültek a képek is:)

A népligetbe találkoztam barátnőmmel aki velünk jött -velünk úgy értem unokatesóimmal és még 1 ifitaggal - a Nick Vujicic előadására. 

15:00-kor kezdődött az előadás. Mi már 30 perccel hamarabb ott voltunk. Készítettem néhány képet míg nem közölték mindenkivel, hogy tilos a fényképezés. Úgyhogy csak néhány képet készítettem de az élmény örök marad amit láttunk és amit hallottunk.

Mikor odaértünk már akkor is volt néhány mozgássérült emberke már a stadionban de mikor elkezdődött egyre többen és többen jelentek meg. 

A csapat akik a képen énekelnek a NEM ADOM FEL alapítvány tagjai a mikrofont tartó hosszú hajú férfi vak de nagyon jó hangja van:)

A képen a Bolyi Balázs és Gospel csapata látható akik nagyon szépen énekeltek:D és lendületesen főleg Balázs vitte a pálmát ebben:)

de énekelt Pintér Béla is a "Kösz jól érzem magam a bőrömben" című éneket. Nem a legjobb a kép de szemléltetésnek megteszi:)

Az első sor tiszteletbeli tagjai:D olyan jó volt látni őket:)

és további kép róluk:)

és még:)

:)

A sok előadás meg minden után következett Nick Vujicic:)

                                                Valahol jobb oldalon ültünk, voltunk néhányan:)

Nagyon sok jó dolgot mondott a Nick.Egy idő után elővettem a füzetemet és kezdtem leírni amiket mondott mert annyira jók voltak és nem tudtam volna megjegyezni másképp:)

Elmondta, hogy amikor hátat fordított a bűnnek akkor tudott a Biblia felé fordulni, addig nem volt hogy lássa hisz háttal volt annak. 

DON'T GIVE UP!   NE ADD FEL!

Magamtól nem tudom elmozdítani a félelmeimet. 

Soha nem gondoltam, hogy boldog lehetek, de az vagyok:) és TE, hogy állsz?

Összetört családban karokkal és lábakkal élni rosszabb mint végtagok nélkül élni !!!

A szenvedésben szükség van a reményre!

Ne hasonlítsuk össze egymás élethelyzeteit, ebben soha nem fogunk reményt találni de Istennben van REMÉNY!

Kértem karokat és lábakat Istentől de nem kaptam!

3 igazság: érték

               célok

                    végzeted

ezek adottak.

Nem akarok különleges lenni csak normális.

HA NEM VAGY BOLDOG EGYEDÜL, AKKOR HÁZASKÉNT SEM LESZEL BOLDOG!!!

Billió és billió és billió és billió és billió éveket élhetsz Istennel:)

Something more - valami több van.

Sokáig kérdeztem Istentől miért így születtem ?!

János 9 részben van a történet a vakon született fiúról ahol Jézustól kérdezik, hogy kinek a hibája, hogy így született? mire Jézus azt válaszolja, hogy nyilvánvalóak legyenek Isten dolgai!

Elkezdtem úgy imádkozni, hogy Uram adj kezeket és lábakat, és én szolgálni foglak, később így imádkoztam: Uram ha nem is adsz kezeket és lábakat AKKOR is magasztallak és áldalak téged és a te akaratodat akarom tenni. 

A MENNYBEN ÚJ TESTET FOGOK KAPNI!

 Neked vannak kezeid és lábaid és nem biztos, hogy boldog vagy!

A mennyben csak a tökéletesség lesz.

 Nem Istentől kaptam ezt a fájdalmat, ezt a sátántól kaptam!

Én nem tudok mit kezdeni ezzel de Istennél minden lehetséges!

Azt mondod boldogabb lennél ha ... és felsorolsz egy csomó mindent talán azt is ha olyan híres lennél mint én  és járhatnád a világot de ez nem igaz, akkor lehetsz boldog ha Istennel jársz, ha olvasod a Bibliát és naponta segítségül hívod őt.

Szerettem volna gyermekként találkozni olyanokkal akik ugyanolyanok mint én, de nem találkoztam ilyenekkel pedig szerettem volna ha megtörténik ez a csoda, de mivel ez velem nem történt meg megtörténhetett az a csoda hogy elmenjek egy iskolában egy olyan fiúhoz aki ugyanolyan mint én és elmondtam az iskolában, hogy ez a fiú milyen menő és azóta nem csúfolják már az iskolában. 

Nem akarok kezeket és lábakat, már nem!

Ha csak az előbb említett fiút kellett volna csak bátorítsam egész életemen át és bátoríthattam és elmondhattam neki, hogy Isten mennyire szereti akkor is megérte az állapotom mert tudom, hogy a mennyben találkozni fogunk:) és azért is élek hogy a feleségemmel és a fiammal együtt is az Urat tudjam szolgálni.

Neked van örömöd? 

Ne tekint jobbra, ballra, előre vagy hátra, ne nézz a múltra... nézz fel Istenre!!!

Nem félek a haláltól, mert tudom, hogy Isten gondoskodni fog a családomról és ezt a családom is tudja:)

Indiába mikor voltam akkor abban a szállodában ahol voltunk bombát robbantottak órákkal azután, hogy mi előadásra mentünk, 120 külföldi halt ott meg. 

Ne Istent vádold a fájdalmaidért hanem add át neki azokat hogy csodát tehessen.

Az elmúlt hét...

Rettenetesen mozgalmas volt... eltelt... de mostanában nem mindegy hogy telik el mert sűrűsödnek a feladatok az egyetemre, kevés idő jut a szabad foglalkozásra és bezártság érzetet kelt bennem. Tegnap ahogy olvasgattam ezt azt a facebookon megragadott a következő mondat amit egy lelkipásztornál láttam kiírva:
            TÉGED IS GYOMORBA VERT EZ A HÉT? ISTEN VELED VAN JÉZUS ÁLTAL A CSALÓDÁSBAN IS. Ő UGYANIS ÁTMENT MINDEZEKEN.
Engem nagyon megérintett ez a két mondat. Annyira az én hetemről is szólt. Pénteken 8 órát voltam iskolába, talán ilyen sok óránk még sose volt egy huzamba az egyetemen de ki lehet bírni csak fárasztó. Utána gondolkodtam, hogy vállaljam e be még az esti programot de úgy döntöttem elmegyek. De rossz döntés volt utólag. Mivel kimerült voltam érzékenyebb voltam mindenre és el is jöttem hamarabb a programról... de tegnap ez a mondat a szívembe égett és bátorít erősít.
  Tegnap kaptam egy bátorítást egy ének által. Az ének címe Mától minden más. Ismertem az éneket és aki bátorított ezzel tegnap vagy 5x kellett elmondja, hogy mától minden más míg felfogtam... mivel ismerős volt az ének hajlamos vagyok nem meghallani az üzenetet belőle.
    Legyen áldott Vasárnapotok :)

Szívem vágyát teljesítette az Úr újra:D

Nagyon nagy meglepetésben volt részem ma:D Átjött barátnőm megbeszélt dolog után és nagy meglepetésemre jött azzal a vak lánnyal aki a közelemben lakik:D Én már nagyon szerettem volna megismerni őt de ő erről nem tudott de a barátnőm ezt tudta és nem is szólt nekem hogy kivel jön de nagyon nagyon örültem ennek a meglepetésnek:D Nagyon hálás vagyok ezért az Úrnak meg úgy egyáltalán a mai napért, napsütésért az egyetemi óráért, a csoporttársamért akivel ma együtt jártuk a várost:D Szuper nap volt:) Legyetek áldottak továbbra is:)

Történések...

Mindig történik velem valami, ahogy mással is... Holnap lesz egy hete, hogy vissza jöttem Budapestre. Örülök is meg nem is. Otthon a családban olyan jó volt, hogy ha választanom kellett volna maradtam volna otthon, találkozhattam testvéreimmel és nem csak a vér szerintiekkel hanem a fogadott hugikal is találkozhattam, beszélgethettünk... mesés volt... de vissza kellett jönnöm... kicsit unalmasan telt az elmúlt hétvége... de azért eltelt. Mikor vissza jöttem akadozott a kulcsom a zárban a lakásnál és nem adtam túl nagy jelentőséget neki bár zavart. Addig nem törődtem vele míg hétfőn haza nem értem és egyáltalán nem tudtam kinyitni még hosszú perceken át való próbálkozás után sem... és egyszer csak kinyílt nagyon nehezen. Elpanaszoltam uncsimnak a bajomat aki 2 percel később visszahívott, hogy emlékeztessne két nagybátyám is van a közelben akik lakatosak:D és egy órán belül már itt is volt nagybátyám uncsimmal és meg is oldotta a problémát:D úgyhogy a zár olyan mint újkorában:D Míg otthon voltam kaptam értesítést, hogy tantárgyfelvételhez pótolnom kell papírokat. Dékán Úrnak kellett írjak meggyőző érvet miért nem vettem fel az x tantárgyat. Csoporttársaimhoz fordultam segítségért... egy csoporttársam azt írta feltétlenül szerezzek orvosi igazolást vagyis hazudjak. Eleinte nyitott voltam rá de ugyanakkor békétlenség volt bennem és mikor mennem kellett volna az orvoshoz papírért eldöntöttem nem megyek mert ez hazugság lenne. Úgyhogy nem tettem azt amit tanácsolták hanem megírtam a szín tiszta igazat és az eredmény?:D Ma kaptam:) elfogadta a Dékán Úr a kérésemet:D Nagyon örülök, hogy sikerült ezt is elintézni és tisztán:D Ma történt egy kevésbé örömteli dolog velem. Mára volt megbeszélve egy találkozás barátokkal itt Pesten. De ma ahogy felhívtam egy tagot ebből a körből akik jöttek volna és egy az egybe le lett mondva... nagyon készültem erre az alkalomra... ételel, lelkiekben egyaránt és óriási pofára esés volt a vége... nagyon szükségem lett volna ezekre az emberekre MOST! Tudom, hogy nem emberekben kell bíznom de akkor is fáj nagyon ez a mai... de majd máskor összejön ha összejön még valaha ez a csapat... én már elveszítettem a reményemet... Nah de csak azért írtam meg ezt is mert nem szeretném ha irreális lenne ez a blogírás és mindig csak a szépről és a jóról írok hanem a kudarcairól, fájdalmaimról is írok. Az Úrnak tartozom hálával mindenért, úgy a jóért mint a rosszért... Legyen továbbra is áldott hetetek, Isten áldása legyen veletek:)

Imaéjszaka:D

Tegnap este 8-ra gyűltünk az imaházba és hajnali 3-kor lett vége az alkalomnak:D Már az első 10 percben mindenkinek nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon áldott alkalom elé nézünk:) Konkrétan 7 órás Istentisztelet volt:) Sokat énekeltünk, tanítást hallgattunk, Úrvacsoráztunk:D egyéni beszélgetésekre is lehetőség volt:) utána volt lehetőség bizonyságtételekre:D Olyan érdekes volt, hogy többen is bizonyságot tettünk és mintha összebeszéltünk volna - pedig nem - és mégis nagyon egybecsengtek és egymást egészítették ki a bizonyságtevések:) Fantasztikus élmény:) Annyira érezhető volt Isten jelenléte, hogy nem volt senki aki ezt ne érezte volna azok közül akik ott voltak:) Már egy ideje tudtam erről az imaéjszakáról, nagyon örültem, hogy haza tudtam jönni, és igen elvárásaim voltak ezzel az éjszakával kapcsolatban és tudtam h az Úrnak is elvárása van tőlem ezt az estét illetően. Bár nem tudtam miről van szó csak éreztem, hogy lesz feladatom. Az egyik a bizonyságtevés volt a másik pedig az este folyamán derült ki. Eljött egy 20 éves fiatal akit gyerekkora óta ismerek, konkrétan együtt nőttünk fel. Mikor Úrvacsoráztunk, ő mivel nincs megtérve nem Úrvacsorázhatott. Megkérdeztem mi tartja távol Istentől? nagyon jól elbeszélgettünk és ez volt a másik feladatom amire igent mondtam még mielőtt tudtam volna mire kér az Úr:) fantasztikus úgy az Úr munkájában állni, hogy tudatlanul is rámondjuk : "Igen Uram!" Dicsőség és hála az Úrnak a tegnap estéért, a feltámadásban rejlő életért:) Legyetek áldottak a Húsvéti ünnepek alatt is:) Üdvözlettel, Era:)

Minden...

Eljött a várva várt szerda:D Utazok haza Aradra! Tudtam, hogy nagyon kemény két napom lesz ezen a héten és nem is csalódtam:) Hétfőn letanítottam 7 órát, utolsó óráról el lógott egy diákom... este pedig átjött Budapest másik végéből barátnőm és filmet néztünk. A címe a filmen: Eszeveszett küzdelem. Nagyon súlyosan beteg tíz éven aluli gyerekekről szól. Nagyon szuper film már ami a mondanivalóját illeti. ajánlom mindenkinek:D Kedden reggel 8:00 úton voltam egészen este 22:00-ig. Reggel mentünk az egyik esetkezelési csoporttal egy Korai fejlesztő alapítványhoz. Nagyon érdekes dolgokat mondtak, meg láthattunk:D Nagyon szép helyen van ez az alapítvány:) Ez az alkalom után megint úgy érzem meg tudnám menteni a világot:D Annyi jó dolgot mondtak, mutattak:) nagyon hamar eltelt ott a délelőtt. Élmény volt a csoporttársakkal együtt utazni, jobban megismerni egymást:) Volt viszont számomra egy megrázó része a napnak. Ahogy beszélgettünk az ott dolgozókkal szóba jött, hogy drága lehet itt minden hisz nagyon jól fel van szerelve minden. Konkrét összegekről nem beszéltünk. Akitől ezeket kérdeztük elmondta, hogy valóban nagyon drága ott egy egy kezelés, de ha nagy a szükség akkor vagy másfele küldik őket ahol olcsóbb de jó hely vagy engednek az árból - ennek gondolom megvannak a kritériumai - és volt egy olyan fél mondat is, hogy nem foglyuk őket minden pénztől megfosztani... erre egy csoporttárs szinte elordítja magát, hogy Isten mindent elvett már tőlük. Azt kell még tudni ehhez a storyhoz, hogy mielőtt elkezdődött az óra volt egy beszélgetésünk. Akkor ugyanez a csoporttárs aki az előbb említetteket mondta úgy nyilatkozott, hogy "hálás a sorsnak..." Nagyon rosszul esett amikor ezt a két dolgot hallottam. Most akkor ki kicsoda? Halvány lila fogalma nincs az illetőnek Istenről, alkotott róla egy képet - az okokat nem tudom, de majd megtudom - és abba beleillesztette, hogy Isten csak rosszat tesz pedig NEM!!! Itt az alapítványnál fél 2 - kor szabadultunk, nekem pedig 14:20 -kor már tanítanom kellett volna de csak 20 perc késéssel értem be. Végülis így is megtartottam az órát csak nah rohanás volt:D Utána elindultam ügyeket intézni postán, könyvesboltba jártam. Amúgy fantasztikus érzés volt egész nap esernyő nélkül ázni a havazásban... végül este elmentem a szokásos de nem unalmas ifialkalomra. A kapcsolatokról volt szó:D nagyon jó volt az előadás http://www.ustream.tv/recorded/30427821 nagyon megéri megnézni! Nem tudom mással megtörtént-e de velem egyre gyakrabban:D Elköltöztem Magyarországra és a Mikulás itt is megtalált:D most jön a húsvét. Tegnap mentem az említett intézménybe és néztem, hogy mintha lenne valami a postaládába... kinyitottam:D és láss csodát:D a nyuszi adott nekem nyuszicsokit meg kinder meglepetést:D Szóval bátran költözzetek el a mikulás és a nyuszi mindig meg fog találni:P:)) És néhány kép a mai napról:) és nem csak:D

Iszonyatosan sok minden történik velem mostanában. Múlt héten még lázasan készültem a holnapi szolgálatra ami a vakok látogatását illeti a gyülekezetbe. Tegnap délután 17:00 órakor kaptam egy telefont, hogy mégsem tudnak eljönni de egy férfi nagyon lelkes és eljön. Nem sok időm volt ezen keseregni mert barátnőmmel voltam éppen és ifire készültünk menni 18:30-a. Őszintén szólva nagyon háborogtam... most akkor mi van? miért nem jönnek? annyira készültünk... annyi fiatal jelentkezett már, hogy szívesen bekapcsolódik abba, hogy a gyülekezeten belül irányítani fogják. Én nagyon nehezen tudtam ezen túllépni. Tudom, hogy nem az én akaratom kell teljesüljön de akkor is nagyon készültünk. Isten mindent, mindent amit tesz azt céllal teszi... Nah de nem csak siránkozni akarok. Hétfőn mentem munkába. Mostanában a metrón, buszon, villamoson előveszem a Bibliámat. Hétfőn valamiért csak a buszon vettem elő. Mikor már majdnem odaértem a munkahelyemhez, arra lettem figyelmes, hogy ki akar esni a Bibliámból egy viszonylag kicsi boríték. Néztem, hogy számomra ismeretlen de megnéztem mi van benne - utólag figyeltem fel arra, hogy az én nevem van ráírva és 2013 - egy igevers és 10.000 ft volt a borítékba. Nagyon boldog voltam, vagyok:) a legjobbkor jött a pénz:) Túl nagy volt az örömöm és ezt kihasználta a sátán ugyanis az egész napomat tönkretette egy hír ami nővérem érkezését illeti és Budapesten tartózkodását illette. Késő délután tisztázódott minden. Kedden délbe érkezett a repülőtérre ahol vártam. Már nagyon vártam érkezését. Nagyon örültem, hogy megérkezett:) bár nagyon keveset tudtunk együtt lenni és beszélgetni de nagy örömömre volt , hogy egy éjszakát nálam lehetett. Másnap Aradra ment... nagyon rossz volt, hogy nem tudtam vele menni... Az egyetemen is sűrűsödnek a dolgok... újabb és újabb tantárgyak jelennek meg újabb követelményekkel, sok sok könyvet kell olvasni, megvásárolni... nah de majd ennek is vége lesz egyszer. Jövő héten megyek haza szerdán... már nagyon várom, régóta nem voltam otthon! Nagyon hiányoznak az otthoniak. Legyetek áldottak, áldott Húsvéti ünnepeket kívánok, áldott feltámadási ünnepet:)

:)

Ma délután elmondtam a gyülekezetbe ahova járok néhány dolgot munkámról. Elmondtam h az értelmileg fogyatékos vagy mozgásban akadályozott személyek igenis szellemileg teljesen épek, felfogják a Megváltás lényegét és súlyát. Érzéseik is vannak úgy ahogy neked és nekem, és igen hajlamosak vagyunk ezt nem észrevenni mert azt látjuk meg ami a szemünk előtt van nem pedig azt ami az emberben van, rejtőzik. Csütörtökön az egyetemen megnéztünk egy film részletet és utána kielemeztük közel 100 gyógypedagógus, hogy mit láttunk és érdekes dolgokra világítottunk rá. Volt egy értelmileg fogyatékos felnőtt férfi aki a következőket mondta: "Nem kell félni tőlünk, mi nem bántunk senkit". Ez így kifakadt ebből az emberből mert az általunk "normálisnak" vélt világunkban ezt tapasztalja, ezt érzi... igen megérzi és megérzik ezeket a dolgokat. Egy barát innen Pestről hallgatta ezeket amiket mondtam a gyülekezetben és a következőket írta ma este: "néztem a neten a bizonyságtételed és úgy döntöttem közben h az mindegy h szeretnem e csinálni mert ha tudok valamiben segíteni akkor segítek"! Nagyon bátorít ez a mondat, mert igen van legalább 1 ember tutira aki megértette amit mondani akartam, az üzenetemet. Ha minden összejön és az Úr is támogat ebben akkor hamarosan mozgássérültek között dolgozhatok. Mióta 2005-ben fogyatékos gyerekek táborozásán vettem részt azóta vágyom egy ilyen munkahelyre. Jövő Vasárnap Virágvasárnap lesz és meghívtuk a vakok intézetéből az emberkéket és már alig várom a Vasárnapot:) Nagyon jó alkalom lesz együtt a vakokkal:D Legyen nagyon áldott hetetek:)

Ajándék:)

Az idő pénz mondják ma sokan! Sokszor csak csodálkozunk, hogy eltelt egy újabb hét, hónap, év. Ma nagyon zsúfolt napom volt. Reggel nagyon korán keltem. Egy órát letanítottam a munkahelyemen, onnan rohantam egyetemre ahonnan kicsit késtem de nem maradtam le semmiről aminek nagyon örültem:) Utána rohantunk át néhány csoporttárssal a város másik végébe további órákra... tehát ez így délután 17:30 folyamatos rohanás. Közben egész nap próbáltam mérlegelni, hogy akkor este menjek e még ifi alkalomra vagy inkább pihenjek -rám fér- bekapcsoltam a gépet.... és látom a felkérést amit délelőtt 10:45 írtak, hogy ma tartsam én az áhítatot ifiórán... első reakcióm: nem fogom megtartani a lelki állapotom miatt ami most nem valami jó, néhány perccel később újra írtam annak aki erre megkért, hogy jó ha nem lesz más megtartom, megint néhány perc után írtam, hogy MEGTARTOM!!!:D és meg is tartottam:D Nah szóval ott tartottam, hogy fáradt voltam ma és röpke 30 perc itthon töltött idő után indultam ifire. Kétszer is visszafordultam mert itthon felejtettem ezt azt. Olyan érzésem volt mintha valaki nem akarná, hogy ma este kitegyem a lábam a lakásból de nem engedtem ennek az érzésnek:D A mai téma ifin az volt, hogy hogyan kell viszonyulnunk a sérült emberekhez. Szívem csücske ez a téma. Egy olyan nő jött el beszélni nekünk erről aki nagyon régóta benne van nagyon ebben a munkában. Annyira hamar félre tudtam tenni az én lelki állapotomat, és átállni erre a témára:D és fel elevenedtek bennem az emlékek. Emlékek a táborokról amikor sérült gyerekekkel voltunk a Hargita táborban és átadtuk nekik a jó hírt, hogy Isten szereti őket:) szinte el is felejtettem ezeket az emlékeket de ma újra életre keltek bennem. Az alkalom végén odamentem ehhez a nőhöz és elbeszélgettem vele és a beszélgetésünk végén mondott egy olyat, hogy Isten ajándékként küldött neki:) megölelt és ez nekem annyira nagy bátorítás és akkora öröm:D Emberileg és ha csak az én oldalamról mérlegelem a mai napot nem mentem volna el ifire de Istennek terve van és lesz továbbra is ezzel az új kapcsolattal és terve volt a ma estével. Külön örömet szerzett az, hogy a fiatalok nyitottak az ilyen kezdeményezésekre a sérült emberek irányában és ez szuper:D Ma nagyon nagy értelmet nyert újra ez az igevers: MINDENRE VAN ERŐM A KRISZTUSBAN AKI ENGEM MEGERŐSÍT:)

Beszámoló!

Ahogy már említettem az előző bejegyzésemben, konferencia volt szombaton Újpesten. Több mint 200 fiatal jött el. Nem nagyon voltak számomra ismerősök de annál több ismerősöm lett a nap végére. Nagyon készültünk erre a napra imádságban is - bár személy szerint úgy érzem többet is imádkozhattam volna a konfiért- meg úgy egyáltalán a gyüli feldíszítése, a berendezés megfelelő legyen mindenhol. Ahogy már szintén említettem az előző bejegyzésben, a meghallgatlak csapatban voltam többek között ami működött. Jó volt azt tapasztalni, hogy vannak fiatalok akik különböző okok miatt de vágynak arra, hogy imádkozzanak valakivel akit nem is ismernek. Az én véleményem szerint ehhez bátorság kell. Örömmel álltam készen, hogy meghallgassak embereket és imádkozzak értük. Aradról eljött egy barátnőm is akinek külön örültem:) Nagyon jó volt látni a gyülit tele fiatalokkal:D már várom a következő ifikonfit:) Rengeteg meglepetésben volt részem szombaton. Jó volt látni a fiatalokat akikkel szerveztük ezt a konfit ahogyan aktívan helyt állnak mindenben:) Meglepett a tény, hogy R mennyire jól feltalálta magát -a meghallgatlak csapat egyik tagja- ebben a szolgálatban. Hogy mit csinált? Az egész konfi ideje alatt csatlakozott beszélgető csoportokhoz és szó szerint meghallgatta őket:D Van mit tanulni R - tól:) Az előadásokról is beszámolnék de nem nagyon vettem részt rajtuk. Viszont amin részt vettem az a párkapcsolatról szóló szemináriumon voltunk ahol volt egy olyan feladat, hogy fiuk és lányok különböző kérdések alapján kellett jellemezzük magunkat mint nőket és volt amikor a fiukat kellett jellemezzük. Érdekes meglátások voltak:) Nem tudom most hirtelen mit írhatnék még, de ha eszembe jut még folytatom:) Legyen áldott, szép napotok:) Még néhány képet megosztok itt a konfiról:D

Konferencia:)

Ma van Újpesten az az ifjúsági konferencia amire október óta készül egy egész ifjúság, gyülekezet. Imában, tervezgetésben, mindenben együttesen haladtunk előre ebben a munkában. Nagyon fáradt mindenki. Tegnap délután mindenki le fel futkosott az imaházban az utolsó simításokat végezve. Sokan voltunk és ma pedig örömmel, szeretettel várjuk a fiatalokat:) Tegnap volt lehetőség arra is, hogy a nagy munkába beszélgessünk jobban megismerjük egymást. Fantasztikus ahogy az Úr munkálkodik a fiatalokon keresztül. Tudom, hogy áldás van és lesz a konferencián. Tudom, hogy sokan imádkoznak, imádkoztak ezért az alkalomért. http://ubifi.org/4u/ Akit érdekel miről szól ez a konferencia nézze meg ezen a linket amit betettem. Lassan ideje elkezdeni a napot. Nagyon sok fiatalt várunk:) nagyon jó lesz és majd jövök beszámolóval. Legyen áldott napotok, hétvégétek:)

Zajlik az élet körülöttem:D

Annyi minden történik velem, hogy azt se tudom mikor írjam meg itt is. Tudom, hogy meg kell írnom de a fáradság nagyon beleszól ebbe de most azért is írok. Hétfőn volt egy utolsó megbeszélés, de inkább erősítés a konfira a kis csapattal amibe én is benne vagyok. Jött egy lány aki sok mindenről beszélt nekünk a szolgálatunkat illetően ami a meghallgatlak. Mind annyiunkat akik ott voltunk nagyon bátorított, mindenki szóhoz jutott:) Kedden bementem az egyetemre ügyeket intézni és annyira de annyira kedvesek voltak akikkel beszélnem kellett, hogy szinte el se hiszem, hogy valóban ezt megéltem:) de dicsőség az Úrnak ezért is:) Tegnap délután mentünk együtt uncsimmal ifire. Jött a kaller, kérte a jegyeket. Uncsim utána megszólal, hogy ott van egy Váci Baptista fiatal aki jön szintén az ifi alkalomra amire mi is mentünk. Egyszer csak megszólal a kaller aki 1 lépésre volt tőlünk, hogy baptisták vagyunk? Válaszolt uncsim, hogy igen. Megkérdezte illedelmesen, hogy melyik gyülibe járunk. Mikor meghallotta, hogy Újpest rögtön kérdezte, hogy ugye ott lesz konfi? Annyira meglepődtünk, hogy tud róla:D meg hogy egyáltalán egy kaller is tud róla:D furcsa helyzet volt de ugyanakkor örömteli is:D Aztán elkezdtünk beszélgetni mindenféle konfiról. Volt még néhány ember a közelünkbe:D el se tudom képzelni mit gondolhattak:D Nekem hatalmas élmény volt, uncsimnak is:D Aztán kiderült, hogy ez a kaller volt ezen az ifialkalmon amire mentünk egyenruhában :D épp azt beszéltük uncsimmal, hogy meg se ismernénk anélkül:D Az ilyen helyzetekre mondják, hogy az Úr útjai kifürkészhetetlenek:D Ma voltam egyetemen. Érdekes témája volt, serdülőkori pszichés zavarok az óra aminek keretén belül volt szó többek között, hogy az abuzus mély sőt néha egyáltalán nem tűnnek el ezeknek a nyomai főleg egy lány életéből. Mikor ez így ki lett mondva belém nyilalt, hogy milyen jó, hogy Jézus vérén át jöhetünk Istenhez, hogy ezt is megoldja életünkbe ha van ilyen:) Zajlik az élet körülöttem:D holnap sem fogok unatkozni, megyek dél előtt dolgozni utána van egy kis elintézni valóm és este pedig az egész gyülekezettel imádkozunk együtt a konfiért:D Már csak 2 nap van a konfiig:) Legyetek áldottak:D

Reményből megbizonyosodás...

Így jellemezhetném a mai napomat röviden:) Fantasztikusan hosszú, mozgalmas volt a mai napom de ugyanakkor nagyon áldásos is. Reggel a főállású munkahelyemen voltam, reggel az egyik kolegával utaztam a munkahelyig és jól elbeszélgettünk. Jól kezdődött a napom:) A suliban a diákom az osztályomból egy kislány nem igazán kedvel... nehezen tudom megszerettetni magam vele ami őszintén szólva érthetetlen számomra de a lényeg hogy kb 30 perc után úgy beszélgettünk mintha soha nem neheztelt volna rám ez a kislány és szuperül telt így a nap:) Utána 5 letanított óra után rohantam át a másik munkahelyemre. Ott is sikerült rendezni a dolgaimat Dicsőség az Úrnak. Utána találkoztam a már említett székely barátnőmmel és nagyon nagyon tudok örülni neki:D sokat beszélgettünk- de még nem eleget:P -elmentünk nagy ifire ahol arról volt szó hogy mi Isten gyermekeiként ne kullogva éljünk a világban hanem királyi gyermekekként. Legyen bátorításul ez neked is, aki olvasol:) Utána még csavarogtunk a városban keresve az útvonalat barátnőmnek hazafelé amit viszonylag hamar megtaláltunk ahhoz képest hogy egyáltalán nem esik utamba az a negyed ahol lakik és a tömegközlekedést még úgy se ismerem még annyira mégis mindezek ellenére megoldódott minden segítség nélkül is. Utána még sétáltunk unokatestvéremmel, beszélgettünk és 22:00 után én is hazaértem. Úton hazafelé másik barátnőmmel is beszélgettem akit bátoríthattam ugyanis beteg... de hamar meg fog gyógyulni:) Végeredményben szuper volt a nap:) Legyetek áldottak:) u.i.:a lényeget kihagytam:D a címben arra akartam utalni főként hogy nem tudtam h a januári 7 nap munkámra mikor kapom meg a pénzt a héten vagy majd csak 1 hónap múlva és ma megkaptam és ez volt ma az ami a legjobban meghatározta és megalapozta a napomat:D ezért is dicsőség az Úrnak:D

.... néhány szó...

Tegnap említettem, hogy ma vizsgám lesz, nem sikerült de nem vagyok különösebben elkenődve és senki ne sajnáljon:D rövid időn belül pótolom. Ma hosszú volt a nap nagyon, de otthonról jó híreket kaptam :D Most következik két hét szintén rohanás, munka, konfira készülődés. Van mivel lefoglaljam magam, még mindig nem unatkozok 1 percig sem. Legyetek áldottak, majd még írok:D

Mulasztásaim...

Ma beszélgettem egy ifitaggal és kiderült, hogy tegnap óta olvassa a blogomat, és felhívta a figyelmemet több dologra is. Ugyanis akik csak a blogomat olvassák, elég sok mindenben zavaros képet kapnak olykor. Decemberben írtam, hogy úgy megyek el Budapestről, hogy januártól lesz munkám. Január 2 kaptam értesítést, hogy sajnáljuk mást vettek fel. De mivel ez a munkahely nekem volt előkészítve, ezért 2 hete felhívtak ugyanerről a helyről hogy még szeretnék e ebben a suliban dolgozni. A válaszom természetesen igen. Lehet az a kérdés merül fel miért hívtak vissza?! Akit felvettek nem volt a megfelelő személy. Én két napot próbálkoztam hogy felvegyem a sulival a kapcsolatot de nem igazán sikerült, nah meg olyan választ kaptam hogy nincs több mondanivalójuk mint amit megírtak email-ben. Belenyugodtam és csak imádkoztam. Nem szomorkodtam, hogy mi miért történt hanem az Úrnál letettem és kész, az eredmény az, hogy 2 hete itt dolgozhatok:D Dicsőség az Úrnak, hogy amit megígért azt mindig de mindig valóra váltja:D Holnap lesz az utolsó vizsgám, kérlek imádkozzatok értem, aztán majd jövök a hírrel, hogy milyen lett:D Legyetek áldottak:)